Gombás Katalin: Zöld és fekete
Arbequina, Kalamata, Manzanilla… Épp háttérmunkát végzek a következő művemhez. Mióta az eszemet tudom, szeretem a zöldségeket és gyümölcsöket. Gyerekként szájtátva figyeltem, ahogy reggelente az öreg Beppo kinyitja a kis üzletét. Kivesz egy almát az egyik rekeszből, ruhájába törölve kifényesíti, az articsókákat messzebb húzza az olajbogyóktól és spenótot rak közéjük, ami kiemeli a szépségüket. Arra vágytam, hogy örökbe fogadjon, és én vihessem tovább a boltot, így nem kellett volna apám büdös birkái után kajtatnom. De Beppo cserben hagyott, elvette a bajszos Luisát, aki két olyan ronda gyereket szült neki, hogy elriasztották a vevőket. Ekkor értettem meg az esztétikum fontosságát.Nézzünk meg egy olajbogyót! Tökéletes és arányos. Castelvetrano, Perenzana, Nociara – gyönyörű mind. Tisztában vagyok a tápértékükkel és az egészségre gyakorolt hatásukkal, de ez csak a felszín. Számomra az olajbogyók isten teremtményei, a kozmikus világrend földi megtestesülései. Nem nehéz meglátni a párhuzamot köztük és az élet között. Ha elég érettek, a magjuk úgy bújik ki a húsukból, ahogyan én bújtam ki apám keze alól tizenöt évesen, örökre magam mögött hagyva a birkaszagot, hogy a szépség dicséretének szenteljem az életem. A művészeti iskolában mindenki Krisztusokat meg Madonnákat rajzolt, én paprikát, gránátalmát és persze olajbogyókat. Zöldeket, lilákat, feketéket, hosszúkásakat és gömbölyűket. Feszes húsúakat, meg ráncosakat, töppedteket. Sokszínűeket, akár az élet. Nehéz kenyér a művészé, de ha nem adja fel, idővel ölébe hullik a vágyott gyümölcs, ahogy az olíva potyog a fáról az első fagy után.Mostanra pedig a világ is felismerte a munkám jelentőségét. A „Béke az olajfák alatt” program keretében olajbogyóim el fogják árasztani az egész országot. Leccino, Taggiasca, Mollar de Cieza… ott lesznek minden múzeumban, milliók csodálják Milánótól Palermóig, én pedig tananyag leszek. Azt mondják, modern vagyok, de visszautasítom. A modern művészet mottója, hogy ha valaki odaszarik a Colosseum elé, azt büntetik, de ha odaszarik és körbe is keríti, az művészet. Én ennél kifinomultabb vagyok: egyrészt a Colosseum elcsépelt, másrészt nincs az a szépen formált szar, ami versenyre kelhet az olajbogyóba zárt univerzum tökéletességével.A római polgármester asszony személyesen hívott fel, hogy a fővárosban is igényt tartanak egy olajágra három bogyóval. Az Angyalvárba kerülök, Hadrianus császár mellé. Gaeta, Sivigliana, Cerignola… Sokat tűnődtem, melyik legyen, fontos az üzenet, a szimbólum. Más művészeti ágakhoz képest – mint például az irodalom – a vizuális művészetben nincs alibizés. Ha valami üres vagy súlytalan, a művészet kiveti magából, ahogy az olajbogyóból kifordul a mag. Rég gondolkodom azon, hogy a mag az olajbogyó szerves része, eköré nő az élet. Fogyasztás előtt mégis eltávolítjuk, ahogy nem ehetjük meg a saját anyánkat sem, de a mag lenyomata ott marad a bogyóban éppúgy, mint a szülő hatása a gyermekben. Az elválás mindkét esetben fájdalmas, de míg a szülő-gyermek elválást számtalanszor megörökítették, senki nem tudta formába önteni a magjától megfosztott olajbogyó fájdalmát. Ennek megörökítése az én igazi életcélom, és ha elkészül, Az olíva sikolya címet adom neki. Ez lesz életem főműve, az én Guernicám.A római kiállításhoz végül a Nera di Gaetát választottam. Piszkosfekete, de nagyon édes. A színe egyszerre utal a főváros légszennyezettségére és arra, hogy a városi lét bemocskolja az ott élők lelkét. A szín és az íz közötti kontraszt leképezi a nagyvárosi élet ambivalenciáját, a gömbölyű, már-már luftballonszerű forma szimbolizálja a jóléti társadalmak gazdagságát, ámde annak illékony voltát is.A nehézség ott kezdődött, hogy a polgármester asszony sokallotta az árat, alkudozott, hogy legyen inkább csak egy bogyó. Mivel így az egész koncepció borult volna, kénytelen voltam kijátszani a valláskártyát: három olajbogyó egyenlő szentháromság. Egy keresztény országban ez nem mellékes szempont. Miután megegyeztünk, újabb javaslattal állt elő. Zavarta, hogy fekete olajbogyót választottam, szerinte a zöld jobban beleillik a városképbe. Azzal érveltem, hogy a Nera di Gaeta igazi helyi különlegesség, amit Vergilius is megörökített az Aeneisben. Erről még sosem hallott, Vergilius is csak derengett neki. Hiába, félművelt, mint annyian, de nincs mit tenni, nála van a pénzesláda kulcsa. A jó hír, hogy a műveimben elrejtett szimbólumok tudat alatt azokra is hatnak, akik nem értik őket, így a polgármester asszony is részesülhet jótéteményeikből.A megvalósítás során hiba csúszott a gépezetbe: rossz paraméreteket kaptam a helyszínről, így az olajág kissé túlméretezett lett. Az Angyalvár igazgatója aggódott, hogy nagyobb lesz, mint az angyalszobor, ami mellé kerülni fog, és megkérdezte, le tudom-e kaparni belőle a felesleget. Megnyugtattam, hogy nem szégyen, ha valami nagy méretű, és mielőtt erkölcsrendészetért kiáltott volna, a zöldségekkel érveltem. Ha egy cukkini héját lehántjuk, alig marad ehető rész, a kis méretű tök faragása pedig egyenesen balesetveszélyes. Végül is így a gyengénlátók sem maradnak ki az élményből, egyezett bele, és a friss festéssel mit sem törődve megsimogatta az egyik másfél méteres olívát. Két napomba telt kijavítani.A megnyitóra rengetegen érkeztek, a polgármester asszony zöld-feketébe öltözött, és mindenféle zagyvaságokat hordott össze a beszédében. Felmerült bennem, hogy ő is szimbolikusan beszél, mert míg a vendégek egyetértően bólogattak, én akárhogy igyekeztem, nem tudtam megfejteni az üzenetet. A beszéd után együtt lerántottuk a zöld-fekete leplet a műről, ami csodásan mutatott a délutáni fényben, az angyal egészen avíttnak tűnt mellette. Kattogtak a fényképezőgépek, a meghívottak olyanokat mondtak, hogy én vagyok az olasz Jeff Koons, és hogy tudják, ki előtt akarok tisztelegni ezzel az alkotással. Érdekelt volna, kire gondoltak, mert a tisztelgésről a katonaság után leszoktam. Éjfél után a fogadás elfajult: az igazgató a polgármester asszony cipőjéből itta a zöldre színezett Aperolt, egy illuminált vendég pedig megpróbálta megkóstolni a kiállítási tárgyat, így az este további részében testemmel védtem az olajbogyókat.A másnapi hurrikánra senki sem számított. Amikor a rádió bemondta, hogy az évszázad vihara közelít, aggódva hívtam az igazgatót. Egyszerre indultunk el, de mindketten elkéstünk: az olajbogyók úgy gurultak lefelé a rámpán Hadrianus sírboltja felé, hogy esélyünk sem volt utolérni őket. Másnap az újságok címlapon hozták a képemet, futás közben a zöld selyemsál lobogott a nyakamban. Volt, aki performanszot emlegetett, sokan dicsérték a kreativitásomat. Nem kértem helyesbítést, hisz csak néhányan tudtuk, hogy megtervezettségről szó sem volt. Azóta folyamatosan cseng a telefonom, hívnak itthonról és külföldről, egyik megbízást kapom a másik után. Egyetlen fájdalmam, hogy az esetről szóló beszámolónak a La Repubblica Az olíva sikolya címet adta, tönkretéve ezzel életem még meg sem született főművét, az én Guernicámat.
nepszava.hu
65 napja
Less be a kulisszák mögé – Műteremlátogatások a Műtárgyak Éjszakája Fesztiválon
A művészet végső formájában néha távolinak tűnhet egy galéria falán, vagy egy tökéletesen bevilágított múzeumi térben. De mi történik a művekkel, mielőtt bekerülnek a kiállítótérbe? Ha lehetőségünk nyílik látni, hogyan születnek meg a képek, szobrok, installációk első elemei, teljesen új kontextusban tudjuk értelmezni az alkotásokat – és egy igazán különleges folyamatnak lehetünk tanúi.
portfolio.hu
70 napja
ART Stories – a kortárs művészet „óriásait” kínálja tálcán a METU
Sam Havadtoy képzőművész és belsőépítész volt a Budapesti Metropolitan Egyetem ART Stories elnevezésű eseménysorozatának első vendége. Ennek részleteiről Pörczi Zsuzsannát, a METU dékánhelyettesét kérdeztük.
infostart.hu
71 napja
Kezdődik a barkácsművészet fesztiválja
Jugonosztalgia, palacsintát sütő vaddisznó és patriarchátus kritika macskákkal: kezdődik a kétnapos kézműves kiadványok fesztiválja, az Ukmukfukk Zinefeszt.
nepszava.hu
72 napja
Képet festeni a jelenünkről – Soós Nóra legújabb festményei napjaink legégetőbb problémáival szembesítik a nézőt
A kérdőjel háta mögött.
nepszava.hu
72 napja
A valóságok egyesülnek
Az ISON kiállítóterében [minden egyszerre] címmel Schell Réka két sorozatát mutatja be első önálló kiállításán. Az alkotó verseket is ír, az írás iránti szeretetéről, a címadás miértjéről, művészi törekvéseiről és jövőbeli tervekről is mesélt.
nepszava.hu
72 napja
Kék-sárgára festette tiltakozásként egy köztéri szobrát egy pécsi művész
Böszörményi István szobrászművésznek elege lett az Ukrajna elleni hergelésből, így tiltakozott.
magyarnarancs.hu
76 napja
Van egy világhírű magyarországi festő, akinek a személye továbbra is rejtély
Egy sor új festményt és rajzot azonosít M S mester vagy műhelye alkotásaként a Szépművészeti Múzeum új kiállítása, amelyen először látható együtt a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltárának fennmaradt hét táblaképe. A tárlat II. Ulászlónak is igazságot szolgáltat.
nepszava.hu
76 napja
Hosszú az út a hírnévig
Idén több női alkotó állít ki a bécsi Albertina Múzeumban, mint a korábbi években. A múzeum igazgatója, Ralph Gleis arról is beszélt lapunknak, miért fontos, hogy a nemzetközi művészeti világhoz is kapcsolódjon az Albertina.
nepszava.hu
80 napja
Szájer József múzsa lett, a brüsszeli meneküléssel festményt ihletett
Egy illegális melegorgiába belebukó európai parlamenti képviselő története ihlette Luís Lázaro Matos festményét, amelyen patkányok, spermiumok és Oscar Wilde is előkerül. A művésszel a genti S.M.A.K. múzeumban beszélgettünk.
nepszava.hu
86 napja
Hatvan évig feltekercselve pihent Barcsay Jenő monumentális szénrajza
Barcsay Jenő Asszonyok című szénrajzára hatvan év után – épp a művész születésének 125 éves jubileumára készülődve – bukkantak rá egy családi hagyatékban. A több mint 21 négyzetméteres alkotás a Miskolci Egyetemen ma is látható márvány mozaik 1:1-es rajza, amelyet július közepétől láthat a nagyközönség.
magyarnarancs.hu
87 napja
Indulnak a tavaszi kiállítások: MS mestertől Czóbel Bélán át Konok Tamásig
A műtárgy.com újabb válogatással jelentkezik a tavaszi kiállítások gazdag kínálatából. Ebben a képzőművészet mellett a fotográfia is helyet kap – ráadásul egy félszáz tárlatot felölelő fesztivállal.
portfolio.hu
89 napja
Előhozta Vasarelyt a feledésből a híres aukciós ház
A Christie's árverésén többek között az „optikai festészet nagyapjának” néhány munkája is kalapács alá kerül. Victor Vasarely, aki Csiszár Győzőként látta meg a napvilágot, majd Vásárhelyi Győzőre változtatta a nevét, az 1930-as évektől kezdve nagy karriert futott be Franciaországban és Nyugaton, de egy időre feledésbe merült a neve. Egy 2019-es párizsi tárlatot követően most a francia fővárosban lehet majd licitálni a mester műveire, és lesz pár "olcsóbb darab" is.
infostart.hu
90 napja
Érzékiség testben, festékben
Felnagyított, festékes arcok és egymásba gabalyodó testek várják a látogatót Jenny Saville brit művész kiállításán a bécsi Albertina Múzeumban.
nepszava.hu
91 napja
Rendhagyó kiállítás nyílik a Biodómban
Április 10-étől több mint hat héten át egy rendhagyó akvarisztikai és képzőművészeti kiállítás lesz látható a Budapesti Állatkert Biodómjában - számolt be az Inforádióban a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője.
infostart.hu
93 napja
A giccsfestő felemelkedése
A haza legjobb képzőművészeinek járó Munkácsy-díj gazdája, Hankó Balázs kulturális miniszter az idén édesapja kedves festőjét, Vészabó Noémit is elismerésben részesítette. A gesztus ily módon a kormány családbarát irányultságának és elitellenes kultúrpolitikájának megnyilvánulásaként is felfogható. A dilettáns művész felülről intézett kitüntetése után a díj jelölőbizottsága testületileg lemondott.
magyarnarancs.hu
96 napja