Érdemes-e látni a világot? (Joseph Zsuffa: Bábel verme)

Az ír származású, születése óta világtalan Daniel Bran koncertinájával járja a hatvanas évek New Yorkjának utcáit, hogy előteremtse a mindennapi betevőjét. A negyvennyolc éves utcazenész-koldus előtt egyszer csak felcsillan a remény: szaruhártya-transzplantáció segítségével végre kikerülhet a sötétségből, s beléphet a fény birodalmába. Minden pénzét magához véve igyekszik is műtétjének anyagi feltételeit teljesíteni, de nem sokkal rá kirabolják, oda a megtakarítás, az operáció és a remény… Az utóbbi talán még nem. Hű kutyájával, Mungóval nekivág a nyolcmilliós városnak, hogy nyomról nyomra utánajárjon, ki lopta el a pénzét. Bejárja Manhattan, Bronx, Brooklyn, Harlem tereit, a kínai negyedet, megfordul a metróban, kórházi pszichiátrián, templomban, gyóntatófülkében, temetőben, sírgödörben, rendőrőrsön, fürdőházban, éjszakai mulatóban, toronyház tetőkertjén; fültanúja lesz utcai lövöldözésnek, vallási csoportok csetepatéjának, harmonikázik egy szexvarieté műsorában, karibi mambószeánszon vesz részt, dekadens művészeti akción kísértik meg… Miközben a forró július végi pénteki napon Leopold Bloomként (és persze Odüsszeuszként) járja a várost, a nyüzsgő metropolisz lakói igazítják újra és újra útba – olaszok, oroszok, Puerto Ricó-iak, kínaiak; ki pincér, ki biztonsági őr, ki utcaseprő, ki bármenedzser, feltűnnek stricik és utcalányok, más sírgödröt ás, halottaskocsit vezet, állatidomár, van, aki az álmokkal kereskedik… És mindenki megosztja élettörténetének egy darabkáját Daniellel, aki szerencsétlenségének okát és bolyongásának históriáját meséli el találkozásai alkalmával. Daniel, aki csak elképzelni tudja a körülötte lévő valóságot, aki a színeket is hangokként azonosítja be – és aki már abban sem biztos, hogy mindez ténylegesen a valóság, nem csupán egy illúzió.Mindeközben bibliai tájakon is barangolunk – de egészen máshogy, mint az Édenkert éjszaki szexmulatóba betérő bibliaövezeti lakókocsiárus, kipirult arcú amerikai férfiak! A némi shakespeare-i aromával átitatott bibliai történetek lépten-nyomon visszaköszönnek a lapokon. Daniel-Bloom néha kicsit Jákob, néha kicsit Jób, néha Jézus tanítványa, a hitetlen Tamás. A bűn városában, a sokszínű, soknyelvű forgatagban – keresve nemcsak a pénzét, de az élete értelmét is, mely akár Istentől származhat.Mert ha még mélyebbre ereszkedünk a regény rétegeiben, máris Daniel-Dante színjátékában találhatjuk magunkat – de hogy melyik túlvilági részen, a pokolban, netán a purgatóriumban, az erősen kétséges még a főszereplőnk számára is. A világtalansága, fogyatékossága erősen meghatározza bármiféle istenbe vetett hit vallását. E világi és álombéli szörnyekkel és démonokkal szintúgy összefut a mozgalmas, kalandokkal és élményekkel teli napja alatt, bejárva az élők és a holtak birodalmát egyaránt.A rendkívül sűrű, de nagyon olvasmányos regény valódi kuriózum. Száz könyv közül is ezt választanám, igazi kincs. A nem tolakodó szarkasztikus humora, emberiessége, érzékenysége és pikáns erotikája miatt, valamint a hihetetlenül gazdag összetettsége, jelentésképzési lehetőségei okán. Hatalmas jóság, hogy a magyar származású forgatókönyvíró filmes és író, Joseph Zsuffa 1975-ben megjelent könyve immár magyarul is olvasható. (Ford. Horváth Róbert. Budapest, & [Ampersand], 2023. 203 o.)

#new york #regény #vakság #nyitott mondat #bábel tornya #utcazenélés