Ellenzékváltás

Bár a Fidesz politikai eszköztárába az ellenzékmenedzsment (bizonyos ellenzéki pártok felhozása illetve összezsugorítása a fideszes pártsajtó, az állami támogatások, a gyűlöletkampány vagy esetenként az igazságszolgáltatás eszközeivel) is tudottan beletartozik, eddig azt hihettük, hogy az ellenzékváltás nem a kormányerők biznisze: abban inkább a választóközönség utazik, amikor elunja őfelsége ellenzékének sikertelenségét. Hangsúlyozandó: eddig – mert az Orbán-párt most egy saját magához képest, meg általában véve is szokatlan játékba kezdett. Miután szembesült vele, hogy ellenzéket váltani – vagyis az új kihívót a régiekre cserélni – a korábban bevált szerszámkészlettel nem képes, most a szerepcserével próbálkozik, megkísérelve belehelyezkedni a rendszerellenzéki szerepkörbe. Hogy ehhez hazudnia kell egy komplett világrendszert – a Tiszát, Zelenszkijt, sőt Manfred Webert is dróton rángató háttérhatalommal –, az a kisebbik probléma, legalább másfél évtizednyi rutinjuk van a valóságtól nem zavartatott kommunikációban. A nagyobbik, hogy ők maguk a rendszer: egy olyan szisztéma, amelyben mára teljesen összemosódott a párt, a kormány, az állam és a család, akár az érdekekről, akár a nemzet anyagi vagy egyéb erőforrásairól van szó. Ebből a pozícióból eljátszani az utolsó ostromlott végvár vitéz védőjét nem kockázatmentes kihívás: olyan színdarab, amelyben csak hajszálnyi a különbség a látványos hősiesség és a nevetséges ripacskodás között.

#orbán viktor #fidesz #ellenzékváltás