Felcsuti Péter: A gyermeknevelés különbözőségei

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.***M. Doepke–F. Zilibotti: Szeretet, pénz és gyermeknevelés – Hogyan segít a közgazdaságtan megértenünk, miként neveljük a gyermekeinket? Napvilág Kiadó, 2023 Nem, ez nem a „hogyan neveljük a gyermekünket, hogy sikeres és boldog legyen” típusú tanácsadó könyvek közül való, de nem is száraz, közgazdasági eszmefuttatásokat tartalmaz. A német és olasz szerzők ismert közgazdászok és persze családos emberek, akik a munkájuk és a családi viszonyaik okán hazájukon kívül számos országban – Svédországban, Svájcban, Spanyolországban és most az Egyesült Államokban – éltek és élnek, így jól ismerik az illető országokban uralkodó szokásokat, ami a szülő-gyermek kapcsolatokat és szélesebb értelemben a gyermeknevelési viszonyokat illeti. Könyvükben, mondandójukat alátámasztandó írnak a saját gyermekkoruk gyermeknevelési világáról, és élnek ezekkel az élményekkel is, ami közelebb hozza, színessé és érdekessé teszi a gondolataikat. Nehéz nagyobb közhelyet mondani annál, mint hogy a legtöbb szülő szereti a gyermekét és szeretné, ha boldog és elégedett felnőtt válna belőle. Az viszont már egészen más kérdés, hogy a különböző országokban élő szülők mit gondolnak arról, mi a legjobb út, ami e nemes cél eléréshez vezet. Miért van az, hogy a skandináv országokban viszonylag engedékeny, laza a szülői és az iskolai nevelés, amely nagy teret enged a gyermek önállóságának, támogatja és támaszkodik a gyermek kreativitására. Az Egyesült Államokban viszont ismert és nagyon elterjedt a „helikopter szülő” fogalma, a szülőé, aki a gyermeke minden percét beosztja tanulásra, különórákra és más foglalkozásokra. Ázsiában, de különösen Kínában sok a „tiger mom”, az anyuka, aki pénzt fáradságot nem kímélve jóformán az óvodától kezdve szigorúan tereli a gyermekét a mind jobb iskolák és tanulmányi eredmények felé.A közgazdász szerzők a történelmi-kulturális tényezők szerepét egyáltalán nem tagadva úgy gondolják, hogy a közgazdaságtan segít megérteni ezeket a különbözőségeket. Ennek a tudományágnak az egyik legfontosabb előfeltevése, hogy az emberek az ösztönzőkre reagálva megváltoztatják a viselkedésüket. Az adott esetben a szülők a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre reagálva, okkal érzékelhetik, hogy a gyermek jövője szempontjából a tanulásnak-tudásnak a korábbinál sokkal nagyobb a tétje és általában érdemes több időt és pénz fektetni a gyermekeikbe. Az egyenlőtlenségek növekedése világjelenség, de a különbségek természetesen országonként eltérők. Ahol az állam, mint a skandináv országokban, továbbra is jelentős erőforrásokat szán az egyenlőtlenségek mérséklésére, illetve kiegyenlítésére a családban és az iskolában, ott a szülők kevésbé aggódnak a gyermek jövője iránt és ez meglátszik a hozzáállásukon a gyermekneveléshez.A szerzők könyvükben egy teljes részt – több fejezetet – szánnak a gyermeknevelés történelmi evolúciójának a bemutatására; a fejezetcímek önmagukért beszélnek: a fegyelmezéstől és a jutalmazásig (...), fiúk és lányok, a nemi szerepek átalakulása (...), termékenység és gyermekmunka (...), gyermeknevelés és társadalmi osztályok. Nagyon informatív a különböző iskolarendszerek bemutatása is, amelyek közül a szerzők a skandináv, de főleg a finn iskolarendszer mellett teszik le a voksot. A finn rendszerben engem különösen megfogott a pedagógusok magas társadalmi megbecsülése anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Nem véletlen, hogy nagy a túljelentkezés a tanárképző intézményekbe, másfelől alacsony a pályaelhagyás. Legfontosabb üzenetük, hogy a növekvő egyenlőtlenségek hatására változnak a szülői attitűdök, de ez visszafelé is igaz. Miután a középosztálybeli vagy annál is tehetősebb szülők könnyebben megengedhetik maguknak a nagyobb befektetést a gyermekeik jövőjébe, ezek a különbségek nemzedéken átívelő módon konzerválják az egyenlőtlenségeket és fékezik a társadalmi mobilitást. A szerzők a negatív trendek ellenére optimisták. A megfelelő állami szerepvállalást hangsúlyozva ezt írják: „Jól megválasztott szakpolitikákkal az egyenlőtlenségekkel és a társadalmi mobilitással kapcsolatos (...) aggasztó (...) trendek közül sok ellensúlyozható vagy akár meg is fordítható.”

#könyvek #gyereknevelés #forditas #szép szó #gyermeknevelés #szülői attitűdök