Géczi János: A rózsáról. Tézisek

1.Volt idő amikor a rózsákrólén tudtam legtöbbet a Földön. 2.Akkor még hirdettem az egymástkizáró etikákat, s meghívtakmint rhodológust, a rabok harminckiválasztottjának elmondani, mita virágról tudni ajánlatos. 3.A körcentrális börtön világos,száraz, egészséges fogvatartástbiztosít. S benne, mintha csigábanjárna spirálban, a résztvállalóés részesülő a csempepadozatonlépdel föl, föl, a megjelölt irányba. 4.Az épülettömb rideg szívhelyén,a kápolnában vártak a programbanszereplők, moccanatlan, tizedea fegyházban fogva tartottaknak. 5.Ligetesen szétrakott székeken,tyúklábmintás szürke rabruhábanültek. A fegyőrök a falnál, körben,mint freskón az angyalok és szentek.Abba a fókuszpontba helyeztek,meghatározva a mozgásteremet,ahol Jézus Krisztus tartózkodik. 6.A szemekben nem a tükörképemreleltem, de az örömre, hogy látják,kiket régóta nem és érzik egymáskipárolgását. Úgy vettem észre,a paradicsomból kaptak like-ot. 7.Egyetlen rózsajelkép sem képezile kifogástalanul a rózsát.S ki olykor a menny alá tekint,képes olyan tekintettel tenni,amellyel önmagát is megérti. 8.A történetből, amelybe léptem,úgy részesültem, mint a színekbőla kisember nagyságú növénybokor,melyeknek nincs önmagán túliértelme. Annyi csupán, legyen bárcinkos, képes rózsaszínű lenni,és sárga, fehér vagy éppen piros,mint a belseje a szűzanyaköpenyének. Aki önazonosaz tökéletesnek is mondható. 9.Miért, hogy a jelenlétemmel úgybüntetek, ahogy szüntelen tesziazt az egyistenem? Miért, hogy nemtudhatok ezen a földön többeta romolhatatlan rózsáról?

#vers #tudás #nyitott mondat #rózsa #rózsajelkép

Balizs Dániel: Betyárvers

gyertek betyárok, lóravessük a nádasba magunkugrassunk a mocsár-gőzbezáruljon lombja a fűznekboruljon fejünkre gyékénykuruc-labanc nem talál reánknem leli nyomunk a poroszlós a pandúr-képű magányjó társaság vagyunk magunknakgyertek betyárok, lórakomor kis ország gyarmata vagyunkmiért ne vigadjunk hát?eljön értünk vasakkal, tűzzelreánk hecceli farkasaithörgés és füst a nád felettgyertek betyárok, lóraüljön nyakunkba a sötétségcsak feledjük, amitől félünkkomor, csalódott országésaját magunk gyarmata vagyunkmiért ne vigadjunk hát?

#vers #nyitott mondat #magyar társadalom #betyár #betyárbecsület

Tábor Ádám: Európa '25

A White Kreml felől is fagy.Európa fogóba harap.A korszaktél igen kemény.De még süt a Nap van remény.Pénz- és országbirtokgörcs,két regressziós nagytörzsszorításában széttörsz,egész félsziget?Csak ha van merszed s erőd,néhány bölcs vezető főd,ha új egységre nyersz időtés dobog még szíved,ha lesz célod, mely túltekinta GDP-ken és megintEgy-eredeted szerinthiszed a hitet,mely a nihil helyébe lép:nem fétis, áru, gép vagy kép;egyszerre igaz, jó és szép,akkor van jövőd.

#jövő #magyar történelem #vers #remény #nyitott mondat #magyar társadalom

Benkovics Judit: A kaméleon

Nem is tudom, hol kezdjemezt az egészet, tehetetlenül tárom szét a karom,mikor a főnök habzó szájjal böfögi az arcomba,miért nincs készen a határidős projekt,a monitorom kijelzője szerint 15.22-kor történt,nyolc perccel a munkaidőm vége előtt,már ekkor tudtam, hogy túlórázni fogok,amit el sem számolnak majd,ezért inkább Wally Lambot olvasom ismét,Ez minden, amit tudok, van benne valami,ami egyszerre emel fel, és mar a gyomromba,együtt sóhajtok a fekete betűkkel,kiszáradt számmal hangtalanul formálom őket,ahogy türelmetlenül sorakoznak előttem,néhányukat átugranám, sürget a kíváncsiság,de visszaerőszakolom a szememet a következő szóra:zsarnokoskodó.Hirtelen ráeszmélek, milyen áporodott itt a levegő,kitárom az ablakot,a szomszédos iskolából hazafelé mennek a gyerekek,túl nagy a zaj, inkább bezárom,rezeg alattam a léc, mint a múltkor,mikor véletlen eltüntettem az Excel-táblaC oszlopának 4. sorát, C4, akár bingó is lehetne,de nem az, ezért a B. Gábor nem kapta meg a fizetését,épp karácsony előtt, pontosabban én nem kaptam meg,mert át kellett adjam a saját béremet a számára,ami az övének csupán a 60%-a,így nem tudtam megvenni a színházbérletet,ajándéknak szántam, a Csirkefejet is műsorra tűzték,nem Gobbi Hildával, hiszen ő már halott,pedig ő igazán szenzációs volt.A bére fennmaradó 40%-a miattborzasztó hangosan ordított velem, megalázó helyzet volt,majdnem annyira, mint amikor 8.-ban előszörjött meg azon az egyébként egész jó filharmóniakoncerten,nyomot hagyva a világosbarna széken,mellettem meg a Laci azonnal öklendezni kezdett,mert ő rosszul van a vértől,a Dia meg megállás nélkül vihogott, pedig ő lány,csak nagyon hülye szegény, nem tehet róla,ő még az igazgató temetésén is röhögőgörcsöt kapott,az új igazgató első intőjének szerencsés nyertese lett ezzel,Réka meg a markomba nyomottegy betétet, hát ennyit a dicső pillanatról,hogy nővé értem.Ez a disznó közben újra, vagy talán még mindig itt áll,az asztalomra morzsál, és az aurámba tapos,én meg nem tudom tovább olvasni, mi történt miután Thomaslevágja a bal karját, az ikerbátyja pedig megtagadja,hogy visszavarrják, világegyetem, ez a következő szó,rettentően zavar a szuszogása az olvasásban,valahogy véletlenül mindez hangosan is kiszalad a számon,disznóstól, Thomasostól, világegyetemestől.Ő felszólít, hogy szedjem össze a holmim,a papírjaimért jöjjek csak be legközelebb,egy szóval sem tiltakoztam,a holmim mindössze két könyv az alsó fiókbanés egy kaméleon kindertojás-figura,amit az utcán találtam az első napomon munkába jövet,hát nem hozott szerencsét,azért mégis zsebre vágom, el sem köszönök,az ajtón kilépve mélyen belélegzema hűvös, kora tavaszi levegőt.

#munkahely #vers #kiégés #nyitott mondat #kreatív írás

Gyuris Fruzsina: Romok királynője

Az utca is milyen csendes ezután,hallom, ahogytüdőre nyelia tegnapom mocskát.Gondolok a krizantémokra,te nem gondolsz rám.Az ólombáburól eszembe jutsz,az is nehéz,és levegőt venni is nehéz ezután.Ablak kellene meredt szemlencsédre,Ablak kellene, hogy belenézzeka másvilágra átcipelt gondolataidra.Flitternek lenni egy halántékonannyit jelent, jelen lenni valahol,ahová vágyódom.És végül majd feltakarítasz utánam, mert muszájhogy valaki más romja legyek ezután.

#gyász #vers #nyitott mondat #romok királynője #krizantémok

Tatyjána Karveranova: Végül

Okoncselnyo

#gyász #vers #holokauszt #nyitott mondat #tatyjána karveranova

Fábián Krisztina: Üzenet

A te neved áll legfelülaz üzenetek sorában,tétován rákattintok,párbeszédünk könnyed,a semmiről szól, ésnincs pontutolsó mondatodvégén,nincs vége,akár folytathatnánk is,elmesélhetnéd,aludtál délelőtt,napközben, ahogyrégen soha,mostanában hamarelfáradsz, de mindegy,az is mindegy,mit főzök, mertétvágyad sincs,csak keveset kérsza levesbőlés megkérdezed,megvettem-ea gyógyszereidet,s ahogy olvasomidőben visszafeléhaladvaaz üzenetváltásainkat,visszaolvaslakbetegből az egészségesbe,az erőtlenbőla fáradhatatlanba,a mindegybőla minden érdekelbe,visszaolvaslaka hófehér csöndbőlhaza,a szobádba,a nevetésekbe,visszamegyeka múltunkba,ameddig csak engedia rendszer,s mikor mosolytfestenek szívemresoraid,egyszerűen csakbezárom azalkalmazást,nem térekvisszaa mostba,hogy ne kelljenlátnom az utolsóüzenetet,azt a két évvelezelőttiidőpontot,és teljesenmindegy,miketírtunk egymásnak,mertnekemaz üzenet most márte magad vagy.

#üzenet #gyász #emlékezet #vers #nyitott mondat

Mics Ildikó: Azt mondtad, jössz majd

Azt mondtad, jössz majd, addig is itt hagyszegy váltás fehérneműt, az éjszakai pólód, a tusfürdőd,meg a fogkeféd, persze, és egy bontatlan üvegJohnnie Walkert, azt mondtad, elmész kis időre,addig kutathatom a jelet, amiből megérzem,mint rossz álmokból pirkadatkor az esőt,leülsz-e az asztalomhoz újra.Mécses narancs fénye olvad a simára kopotttölgyfa lapra, lábam alatt síkos, középkori kövek,a védfalig tolták az asztalt, odalenn boltozatostetők, erkélyek, szűkülő világossága sikátorok elbomló televényein,mint szentelt ostya a szájpadlásra, rátapada nedves kőre.Azt mondtad, a tengerig kell eljutnod magadban,mert nem érzed a ritmust, nem hallod a szelet,az 52 hertzes bálna énekét, miközben alábukika mélybe, hogy sziklák repedéseibe, lebegő hínártelepfonákjára, az óceánfenék elnyúló gödreibe karcoljabolyongó magányának aritmiáját.Azt mondtad, jössz majd, csak leszededa ruhát a szárítókötélről, rávasalod a fűillatot,gömbölyödjek bele a nyugágyba,sziesztaidő van, de én kisurranok a kertkapun,mint itt sem volt vendég, nézem az egeta domboldal felfeslő bokrainak bálnaénekében.Azt mondtad, elég a kihalt part a lelakatolt bódékkal,korhadó csónakokkal, napszítta árva koporsók,elég egyetlen csendes óra, miután megjössz,elég megérintenem a fa kérgét,az objektív széles fókuszmezőben lát majd újra.De én belegörbülök a fába, ahogy a tér hajlik,ha valóban megjössz,ott majd kitapinthatsz.

#vers #várakozás #nyitott mondat #bálnaének #éjszakai póló