Kovács Margit: Jobb hely

Bepárásodott ablaküveg.Szivárgó csapnak cseppjei.Az elején csakegymás falait nézegettük,a fugába ragadt kosztfogkefével kisikáltuk.Megkerestük a kimaradt résztaz el nem mondott mesékben.Nevetéseink egymásébanvisszhangoztak.Nem volt ünneplőruhánk,csak az összehordott életünk.És a karácsonyra kapott pizsamaösszebújós netflixes estékre.Dühünket a kanapészélén felejtettük.Elfogadtunk egymást,néha…Senki sem kérdezte,meddig fogjukegymást elviselni.Bírjuk majd a telet?Ha már kopott a bútorés nyikorognakaz elhasznált szavak.Ha majd elmarad az érintésFélúton kifogya közös álom.Egy szike metszette sebsohasem forrhat bea meddő testben.Hiába van kölcsöngyerekanyák napjára.A túlórában vállalt hallgatástszabadidőben váltottuk meg.Újratanultuk egymást.Reggel hatkor egy kávé mellett,egy félmosoly mögött,megbújó cinkos kacsintás.Néha terápia segítettnéha csak túléltük.De itt maradtunk,mert nincs jobb hely a világon.

#párkapcsolat #vers #nyitott mondat #közös álom #összehordott élet

Ambrus Máté: Rémálmok szőrös szörnye

Ha te, rémálmok szőrös szörnye,éjszaka törsz ki az ágyam alólés rajtam köszörült cápafogakkalrágod magadat a bőröm alá,a múltam – mintha pajtás volna –sáskakarokkal rám könyökölés Rahmanyinovval fűrészelgetifoszladozó ideghúrjaimat.Ha megtalálod a felszín alattazt, aki végül is én lehetek,ruhástul majszolod önbecsülését,szád szélén lenvászon egócafatok.Nem hiszem azt, hogy a maradékombólösszeragaszthatom önmagamat,hogy romlott húsból és alvadt vérbőlújrateremthetem hat nap alatt,gyűlölni mégsem tudlak téged,ha kiugrasz az ágyam alólés rajtam köszörült cápafogakkalrágod magadat a bőröm alá.Te Karthágó vagy, sóval hintlek,de én olyan messzire nem mehetek,hogy „bűnjel” feliratú kisvödrökbőlmagamat szórjam a lábad elé.

#vers #rémálom #nyitott mondat #önbecsülés #szőrös szörny

Spányik Miklós: Konokul

Ebéd után dorombol a délután.Elnyújtóznak a gerincbe vésett évek,és a fájdalom is kicsit pihenőre térhet.Ilyenkor megtisztel két nyugalmas óra,nem reagálok kérésre, sem parancsszóra.Az álmok között sétálok kedvemre,hívnak is, ha akarok, lépjek be.Csodavilágok egész sora csalogat,hogy hagyjam el a megkopott napokat.De akkor újra kell születnem máshol,és semmit nem vihetek a múltam javából.Ha mégis ragaszkodnék egy szép emlékhez,ami majd ott erővel felvértez, köddé válnamár az átmenet után.Ezért maradok veled békés és ölelő délután.

#vers #nyitott mondat #öregkor #nyugalmas óra #csodavilágok

Szerényi Tamás: Vásártér

Régi autók, rozsdás utánfutók,egyre többen érkeznek a város felől.A benzinkút közel, érdemes megállni,megnézni, mit kínál a sok alkalmi kereskedő.Rácsok mögül riadt szempár kémlel kifelé,tollak, csőrök és bundák közöttértékét veszti a könyörület.Jószágoksorsárólértekezünk,kinek mennyit érmások szenvedése,ketrecek között lépdelvemérjük fel a lehetőségeinket,nem adjuk olcsón semmiképp,mégiscsak a mi hírnevünklátja kárát, ha rosszul becsüljük felaz élet középárfolyamát.Szokás alkudozni,engedni az árból,míg körös-körülszárad a gané,a friss ürülék,de szárad más is,beeszi magáta kérges tenyérrepedéseibe.Nem lehetlemosni,és talánnem isakarjukigazán.

#vers #vásár #nyitott mondat #régi autók #alkalmi kereskedő

Bödecs László: Május-szerelem-vászon

Balázs Béla novellájára*

#vers #nyitott mondat #május #balázs béla

Áfra János: Anyám 1972-es emlékkönyvéből

Eddig nem tudtam, anyám,mekkora múzsa vagy.Mennyi barátod volt a varrodában,mennyi jóakaród, titkos szerelmed,nők, akik rímekben üzenték meg,hogy szívesen gondoznák a kerted.Egy falusi lánynak, aki épp felnőtt lett,de még nem érthette őket.Gesztenyehajad csodálták,eltűnődőn fényes arcod, kedvességed –gyöngybetűik magukért beszélnek.Ahogy lapozgatom az emlékkönyvet,szólongatva újra ők imádnak téged.Tobzódó, slágergyanús költői képekkavarják fel a nyugvó földet.Egy szamárfülön feszültség villan,magasba rántva tekintetem:„Akasszanak fel a neved napján…”,majd a sarkot felhajtva csattan:„…a szekrényedbe egy új ruhát.”És nevet, aki nem látta még,mire képes ötven év.Némi játék, és mennyi rím,vágyakozás, jókívánság, ígéret.Mennyi társ, de ha csak egy marad,amikorra a dolgok tényleg elromlanak,könnyebben megtartod magad.Ti legalább a zörgő varrógépekközt is hittetek a költészet erejében,dehát hol vagyunk mi már ehhez?„Rövid az élet, örök a sír” – olvasomegy rajzolt rózsa alatt, és ideképzellektöviseiddel, elomló vörös szirmaiddal,a nehézkedő majdnemekkel együtt.A növények halnak, az ember él –egy nyolcmilliárd fejű szörnyeteg,ami eltiporja a kerteket.

#anya #emlékezet #vers #nyitott mondat #ünnepi könyvhét

Nyilas Atilla: Lázadó dal

Most a kétszínűség uralkodik,a szolgalelkűség, az ízléstelenség,és azáltal, hogy a bamba népetmint barmot hajtják igába.Készen áll az állami rendőrség,a katonaság, a „terrorelhárítás”és a magánhadseregekjogos fölkelésünk eltiprására.Ha lassan is, de csak kihajtotta Duna-tájon a harag vetése.Egy isten se tudná lefogniereinkben ma már a lázat.Magyar fiatalok hezitálnak,ki legyen inkább a példaképük:Gandhi vagy Che Guevara, esetlegAndreas Baader és Ulrike Meinhof?

#vers #lázadás #nyitott mondat #lázadó dal #szolgállelkűség

Badacsonyi Ágnes: A csend felhasítása

Fáradt vagyok,fényben is hideg arcú;nincs mit mondanomaz unalmas élőknek.A napok fodrozódnak,gúzsba kötve hajlonganak,a megszokást ürítik.Rovátkák, amik semmikedvezőt nem jelentenek.Kupeceknek ínyenc ízeket,ordenáré életigenlést,bekebelezést, bekebelezést– fűszerként csipetnyiéletveszélyes fenyegetést.A levegőben itt is, ott isminket vizslatnak a halottak.Messziről fiatal férfiaknak látszanak.Megesik, hogy nőknek.Ritkán nagyobb gyerekeknek.Várják, a hátha eljön-e.Szemüregük árka mélyül,ahogy kivérezve térdre esikaz önimádóktól delejezett világ.A névtelenek gyülekeznek.Ötletelnek, emlékeznek, fákhozdörzsölik éteri szenvedéseiket.Olyan hangot adnak, minthártyaként rezgő fólia a szélben.Hozzám sűrűn járnak.Nem füstölöm ki őketsem citromfűvel,sem rozmaringolajjal,hagyom, dörzsöljék csak falaimhozviszkető, foszló hátukat.Kérdezgetem is őket– jó vendéglátó vagyok.Visszhang, visszhang.Egyre dühödtebben zizegő fólia.Néha kiállok az ajtóm elémegnézni, más is hallja-e,mert a tér egyre szűkül,hátgerincemen érzem leheletéta zöld és bűzös dohogásnak.Vendégeim talán feladtáka csenden-ringatózást,áttörik a szférák falát,hogy szétmálló szájukkal– első lépésként –káromkodni tanuljanak.Ha így van, egészen jól haladnak.Legutóbb már kivehető voltnéhány sértő szó a zizegésből.

#háború #halottak #vers #hátország #nyitott mondat

Ferenczfi János: Alkonyat idején

Alkonyat idején,mikor eső permetegfátyla fed be mindent,mikor hűvös párábantompa fény fogy,mikor a színek fáradt,bágyadt szürkévé kopnak,mikor állok, ázott lélekkel,és te távolodsz,mikor állsz, ázott lélekkel,és távolodom.Alkonyat idején,mikor nincs fény,ami visszacsillannatócsák vizében,szemed tükrében,szemem tükrében,mikor a Föld megáll,nem forog,és állnak pályájukon a csillagok,mikor nem futaz egér után a macska,és nem zuhan semmia feketelyukba.Mikor csak esik a szürkecsend, a végeső,csukva a szemem,mert késő, minden késő.

#vers #nyitott mondat #alkonyat #alkonyat idején

Csősz Gergő: Négy perc gyűlölet

Winston Smith ott ült a szobájában, duruzsolt asokcolos átmérőjű, új telekép a sarokbanellenségünk rút ármányairól, meg a Tervtőlvárt sikerekről, mennyire jó minekünk, odaát megmennyire rossz a világ, sőt, romlott is, velejéig.Próbált másra figyelni, de óvatosan csak, a Testvérmeglát mindent és még hallja a gondolatunk is.Nem lehetett elbújni, a toxicitás beivódott,a propaganda az új tény, az folyt állami csecsből,csapból, otthon, a szendergő öregeknek a szájaszélén, hogyha aludtak a régi, füles fotelekben.Mert a tudatlanság az erő forrása; szabadságnincs, csak a legfőbb Gazdának neve változik olykor;és hogy a béke megőrzésének a módja a harc itt,ezt mindenképp tudnia kellett minden egyednekmár születésétől, sulykolta is egyre az összesállami szerv: Minigaz, Minipax, Miniszer, Minibő. Azismétlés az alapja a rendszernek, sosem érheta fraktál véget, csavarodnak az ördögi indákát az időn, a teren, meg a sejtfalakon, be a génbe.Éppen a „Vesszen Goldstein, stop mindenki, elég volt!”című slágert játszották, ma ötödször, ezúttalkedves gyermekkórus koncertrészleteként asóbányákból. Révetegen dúdolta magábanWinston a refrént, észre se vette, mikor belekezdett:„Kurva anyádat, Goldstein, baszd meg a kurva anyádat!”Már régóta vezette a toplistát ez a bájosnégyakkordos dal, mindenki imádta, akár apárizsit, ám azt csak kuponért lehetett, havi egyszerkapni a fővárosban: mindig a rúdnak a végét.Félelem, az volt, gyűlölet és kín is dögivel, dekomplex érzés rég dekagramm sem akadt. A hiány, azállandó vészhelyzet már felülírta morálunk,mert akié a jelen, változtathatja a múltat,és a jövőt is uralja, ameddig akarja. Örökké.Itt a valóságkontroll cél és eszköz is egyben:„ritka baromság”, CTRL C, és megtöri lelked.Winston döntött, tenni felesleges, enni muszáj lesz.Ó, Nagy Testvér, légy a vezérünk, áldd meg, amit teadtál nékünk, vagy legalább mind vedd el a másét!

#vers #nyitott mondat #1984 #orwell

Lauer Péter: Lenni kell

Lenni kell valamineka sötéten túl, valamifénynek a legvégén innen.Tudom, egy elkorhadt faholnap is veti árnyékát,még ha a szél lassanle is dorgálja leveleit,törnek az ágak, mintaz üvegcsont,s a kéreg foltokbanomlik rozsdás avarra.Még sincs pihenés,madarak érkeznek,tojás pulzál arepedt ágvillában,férgek kelnek kiapró göbökben,végül a szürkülő testmohazöld színre vált.Többé nem magára hagyott;újra élettel teli.

#hit #vers #nyitott mondat #életcél #sötéten #élettel teli

Nyilas Atilla: Lukács

„Makacs lumbago évekig kinozott, Szt. Lukács abból kigyógyitott.” (Sághy Benő, 1899)

#auschwitz #vers #nyitott mondat #kiszolgáltatottság #lukács fürdő