Felcsuti Péter: Modern tőkepiaci elméletek

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt három hónapban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek. ***P. L. Bernstein: Tőkepiaci elméletek – A modern Wall Street megszületése, Corvina Kiadó, 2011A szerző bankárból lett pénzügyi történész, aki korábban sem volt ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Idehaza 1998-ban jelent meg a Szembeszállni az istenekkel – A kockázatvállalás különös története című egészen kiváló könyve, amely a kockázat(vállalás) fogalmát és annak fejlődését az európai civilizáció ezeréves kultúrtörténetébe ágyazva tárgyalja. Az angolszász olvasóközönség mégis első sorban az ún. „hatékony piacok” elméletének a népszerűsítőjeként, vagy ahogy a Wikipédia fogalmaz, evangélistájaként ismeri, amit elsősorban e könyvnek köszönhet. Eredeti címe Capital Ideas, nehezen lefordítható szójáték, egyszerre utal a tőkepiaci elméletekre és az e piacok működését magyarázó ideák nagyszerű voltára. A könyvből gyakorlatilag mindent megtudunk, ami a tőkepiacok működésével kapcsolatban fontos. A két legfontosabb, a kockázat és a haszon közötti átváltással foglalkozó portfólióelmélet és a hatékony piacok hipotézise. Kezdjük az elsővel; a laikus számára is könnyen belátható, hogy kockázat és haszon között kapcsolat van abban az értelemben, hogy nagy kockázathoz (potenciálisan) nagy haszon, kis kockázathoz (szinte bizonyosan) kis haszon tartozik, illetve a két véglet közötti spektrum (görbe) minden pontján van kockázat-haszon pár, amelyeket különböző arányokban akár vegyíteni is lehet azzal, hogy olyan értékpapírokat vásárolunk, amelyek megfelelnek a konkrét kockázat-haszon párnak. A befektető számára ez kézenfekvő megoldás lehet – a kockázat-haszon átváltás optimalizálása a saját szája íze szerint –, ha csak nem akar mindent egy lapra feltenni. A népi bölcsesség mindenesetre ezt tanácsolja: „Ne tedd az összes tojásodat egy kosárba!”, de Shakespeare is így gondolta A velencei kalmárban, ahol a történet elején a kereskedő Antoniónak borongós ugyan a kedve, de nem azért, mert egy hajóra bízta az összes áruját. A feladat elsődleges pénzügyi-matematikai modellezését – olyan optimális portfólió kialakítását, amely adott kockázat mellett maximalizálja az elérhető hozamot, vagy adott elérhető hozam mellett minimalizálja a kockázatot – Harry Markowitz amerikai tudós végezte el 1952-ben alig 14 oldalas PhD disszertációjában, amit némi vonakodás után a bizottság, a nagy Milton Friedmannal a tagjai között, elfogadott, Markowitz pedig jó 30 évvel később Nobel-díjat kapott.A tőkepiaci elméletek másik fontos lába a „hatékony piacok” elmélete, amely szerint a tőzsdei árak minden pillanatban minden – múltbeli, jelenbéli és jövőbeni – információt tartalmaznak, ezért a piacinál tartósan nem lehet jobb hozamot elérni. Ebből amúgy eléggé kézenfekvően adódik, hogy a pénzünket nem érdemes portfóliókezelőre bízni, elég, ha olyan befektetési alapot vásárolunk, amely a piacon forgó összes részvénybe fektet és az arányokat folyamatosan hozzáigazítja a részvények változó piaci súlyához. Ez egyébként ma is létező befektetési stratégia. Bernstein ezeknek az elméleteknek a történeti fejlődését mutatja be úgy, hogy „testközelbe” hozza a tudósokat, az alkotói folyamatot és a gazdasági-társadalmi viszonyokat, amelyek közepette ezek a felismerések megszülettek. A tudósok mindegyikét személyesen ismerte, interjúkat készített velük és szinte kézzel fogható a tisztelet és a csodálat, amit e kivételesen okos emberek iránt érez. Heten közülük Nobel-díjat kaptak, ami alighanem egyszerre szól a tudományos teljesítménynek és a domináns szerepnek, amit a tőkepiacok a globális kapitalizmusban a 80-as évek óta játszanak. Az egész könyvet mintegy keretbe foglalja a szerzőnek a versenyre épülő kapitalizmus nagyszerűségébe vetett hite. Ezen nem nagyon lehet csodálkozni. A könyv 1992-ben jelent meg, alig egy-két évvel a kommunizmus összeomlása után, amikor valóban úgy tűnt, minden szél a (neo)liberális kapitalizmus vitorláját dagasztja. A modern tőkepiaci elméleteknek azonban ettől függetlenül sok bírálója volt/van mind a gyakorlat, mind pedig az elmélet oldaláról. Warren Buffett, Soros György és még jó néhányan más befektetési stratégiákat követnek és az elmélet predikciójával ellentétben tartósan „megverik a piacot”. A piac hatékonyságát elméleti oldalról is sokan cáfolták, például Robert Shiller, vagy a matematikus Benoit Mandelbrot és még jó páran. Az mindenesetre érdekes, hogy a közgazdasági Nobel-díjat 2013-ban Eugene Fama, a hatékony piacok elméletének kidolgozója és Shiller, a hatékony piacok elméletének egyes számú bírálója kapta megosztva (harmadikként pedig Lars Peter Hansen).

#könyvek #tőkepiac #wall street #közgazdaságtan #szép szó