Quincy Jones, az örök fiatal

„A dolgok, amiket átéltem! Szinte el se hiszi az ember!” - ingatta a fejét pár éve egy tévéinterjúban. És tényleg, a vasárnap 91 esztendős korában elhunyt Quincy Jones nélkül elképzelhetetlen az elmúlt hét évtized dzsessz- és popszcénája. Nem az újságoldalt, az egész lapszámot megtöltené azoknak a listája, akikkel zenélt vagy akiknek a producere volt. Nem elírás: nyolcvanszor jelölték Grammyre és 28 díjat kapott. Már jó két évtizede a könnyűzene legendájává nyilvánították és akkor még nem is beszéltünk róla, hogy ötven évvel ezelőtt ott volt a saját gyászszertartásán. Súlyos agyi érbetegségét végzetesnek tartották, s barátai – itt világhírességek hosszú sora következne, de legyen elég Sarah Vaughan és Sidney Poitier neve – megrendezték a búcsúztatását, amire orvosi felügyelet mellett el is ment. Aztán következett két sikeres agyműtét, de figyelmeztették, hogy többé ne trombitáljon, mert attól kiújulhat a betegsége. Erre fogta a trombitáját, és elment turnézni a zenekarával.Se szeri se száma a sztoriknak, ezt onnan is tudhatjuk, hogy 85. születésnapi műsorával Budapestre is ellátogatott. Már nem zenélt, csak ült, mesélt és tapsolt a fiataloknak, például Radics Giginek. Pedig bitang jó trombitált – két évtizede Washingtonban véletlenül betévedtünk Herbie Hancock születésnapi koncertjének mikrofonpróbájára és az élmény örök: Jones trombitált, Wayne Shorter szaxofonozott, az ünnepelt zongoristának meg a közönséggel együtt fülig ért a szája.Képzeljünk magunk elé egy fekete (bár génjeit tekintve harmadrészt európai) srácot, amint tizennégy évesen odalép a nála csak két évvel öregebb Ray Charleshoz, hogy formálisan bemutatkozzon. A dolog olyan jó sikerült, hogy ő is rászokott a heroinra, de újsütetű barátjával ellentétben gyorsan le is szokott róla. Jól tette, mert hamarosan már Lionel Hampton zenekarával járta az országot, ott derült ki, hogy nem csak zongorázni és trombitálni, de hangszerelni is felső fokon tud. Arra már saját bigbandjét vezetve jött rá, hogy a zene és a zeneipar két teljesen különböző dolog és ha jól akar járni, az utóbbit is ki kell tanulnia.Elég jól kitanulta. Trombitált Elvis Presley első tévéfelvételein, slágerlistás dalokat írt, Frank Sinatra kaliberű zenészekkel barátkozott, Michael Jackson legjobb lemezeinek volt a producere és a társasági életben is a csúcsokon mozgott. Jóban volt a Clinton-házaspárral és Donald Trumppal, saját bevallása szerint járt Ivanka Trumppal, aki pedig az unokája lehetett volna. Hét gyermeke született öt nőtől, köztük a világhírű színésznő Nastassja Kinskitől. Elégedetten pillanthatott vissza páratlan életére, és ahogy Budapesten ült a színpadra odakészített fotelben, nagyon úgy tűnt, hogy élvezte a visszaemlékezést.

#kultúra #nekrológ #quincy jones

Egy lázadás margójára – Kereszty András arcéléhez

Mint az összes megemlékezés, én is megerősíthetem, hogy Kereszty András eredeti egyéniség, úgy is fogalmazhatnék: jelenség volt. Egyik nekrológja a laza szóval jellemezte, érzésem szerint szerencsésebb, ha természetesen könnyednek nevezzük őt. Jelen írásom célja, hogy természetének ismert könnyedsége, felszabadultsága mellett azt is felvillantsam: jellemében és gerincében kemény, nehézsúlyú ember volt.

#népszabadság #nekrológ #szép szó #kereszty andrás