Akár ezer évig – Christoph Ransmayrrel a világról és annak elmeséléséről

A Cox vagy Az idő múlása és az Egy félénk férfi atlasza című könyvek világhírű osztrák szerzője, Christoph Ransmayr a PesText Nemzetközi Irodalmi és Kulturális Fesztivál vendégeként érkezett Budapestre. A május 8-i pódiumbeszélgetést és felolvasást övező felfokozott érdeklődés a Három Holló kávéház nézőterén jelezte, milyen hatalmas népszerűséget tudhat magáénak hazánkban az író, aki fiatal kora óta szenvedélyes hegymászó és utazó: a Csendes-óceán kisebb szigeteitől az Északi-sarkig, Brazíliától a Kola-félszigeten át Ausztráliáig többször is keresztül-kasul bejárta a világot. Nem mellesleg a regényei Adamik Lajos gyönyörűséges műfordításában ejtik rabul a magyar olvasók szívét-lelkét, képzeletét. Egyedüli nyomtatott médiumként lehetőségünk volt a szerzővel a megrendítő, gyakran lírai Egy félénk férfi atlasza című, hetven kisprózát tartalmazó kötetről beszélgetni, valamint az utazók tapasztalatairól, etikai dilemmáiról és a fotográfiáról is szót ejteni. Nemkülönben arról, hogy a hatalmas sziklák mellett miért éppen a víz a legfontosabb az életében.

#nyitott mondat #atlasz #útikönyv #pestext #elbeszélések #odüsszeia

Kalandos elevenség (Jaroslav Hašek: A távcsőaffér. Útirajzok a Monarchia tájairól)

„…Magyarország a legszebb, legszabadabb ország, s mind közül Magyarországon megy a legjobban a lakosok sora… Akár szlovák, akár román valaki, éppúgy hinnie kell, hogy a magyarokat az isten védi, és hogy ő maga is magyar, különben még fenékbe találja szúrni egy csendőrpuska bajonettje, s elítélik hazaárulásért a bíróságon, ahol is Kossuth képe függ, alatta az egész nemzet jelszavával: „Éljen a szabadság!” – Csak egy kiragadott példa a gyűjteményes kötet azon passzusaiból, melyben a „kun és hun ivadékok” elé tart görbe tükröt az ifjonti éveiben az Osztrák–Magyar Monarchia legkülönfélébb vidékein csatangoló-barangoló-turistáskodó cseh író. A XX. század legelején a tulajdonképpen katonai közigazgatás által fenntartott birodalomban kóborló 17–19 éves Hašek, miközben előszeretettel kirándul határtól határig, újságoknak, folyóiratoknak írt és küldött szatirikus humoreszkjeiben sem riad vissza a végletektől, sőt éppen a különféle – jóllehet sztereotip, és jóllehet igaz – nemzetkarakterek karikírozása adja sava-borsát írásai jelentős részének. A magyar olvasók legtöbbje nyilván – én biztosan – a magyar vidékek (valós élményeken alapuló) úti beszámolóinál üti fel először a negyvenhárom elbeszélést rejtő kötetet, melyet az író, irodalomtörténész, fordító Száz Pál válogatott egybe és ültetett át nyelvünkre, rendkívül alapos filológiai felkészültségről is tanúbizonyságot téve, ahogy ezt az utószó és a lábjegyzetek is bizonyítják. Na és ezekben a nevettető ábrázolásokban nincs sok köszönet! Már ha nem értjük a tréfát, vagy ha kevésbé szerencsés módon túlértelmezzük a cyranói öngúnyt – „De hogy más mondja, azt nem tűröm el!” Ám ha kellően komolyan vesszük a humort, talán akkor is kesernyés marad olvasói szánk íze, mert a felkarcolt 120 évvel ezelőtti kivagyiságban, nagyotmondásban, csendőrmentalitásban, szűkmarkúságban, korrupcióban, társadalmi megosztottságban, más nemzetek lenézésében, provincializmusban sajnos nagyon is egykori és jelenkori magunkra ismerhetünk. Az otthonosság kényelmetlensége tehát adott a mégoly túlzóan komédiázó anekdoták közepette is.Na persze ne higgyük, hogy a későbbiekben a derék Švejk megalkotójaként méltán elhíresült cseh író más nemzetek fiai­val-lányaival kesztyűs kézzel bánik utazásainak-barangolásainak élményeit ecsetelve e soknyelvű és -szokású vidékeket járva! A szlovák paraszt, a galíciai plébános, a bécsi zsivány, a szerb pópa, a székely lókötő, a Mura-vidéki polgármester, az igazságszolgáltatás és vendégszeretet bajor börtönőrei, az alpesi erdészsegéd vagy a szerencsétlen velencei gondolás, a veszélyeket vakmerően kereső angol, a kínzókamra kellékeit csodálattal bámuló porosz turista éppúgy megkapja a magáét – szeretetteljesen kifigurázva, noha a kritikai él soha nem szenved csorbát, esetenként még elevenbe is vág. Utóbbira a kötetben kivételes, Csernova című elbeszélésben lelünk ékes példát, amely az 1907. december 27-ei tragédiának állít emléket, mikor is a magyar csendőrök a tüntető szlovákok közé lőttek. Itt még a szlovákságra testvérnépi érzülettel gondoló cseheknek is kioszt egy gyomrost a felindultságát nehezen leplező szerző.Ez a „nemzetiségi olvasat” persze csak egy a sokárnyalatú értelmezési lehetőségek sorában, mely a válogatott elbeszélések alapján képet alkot magának a sajnálatosan rövid életű cseh író korai, pre-švejki rövidprózai írásművészetéről. Annyi azonban bizonyos, hogy a bohém, (a swifti értelemben) valójában soha nem vitriolos tónusú, lényegre törően felépített, valós élményekből vagy másoktól hallott történetekből táplálkozó, azokat az írói fantázia révén alaposan átformáló, kiszínező, elsődlegesen a szórakoztatást zászlajára tűző, ugyanakkor az emberséget, az empátiát szorgalmazó tárcanovellák így, egymás mellé rendezve létrehoznak egy kartográfiailag több ízben ugyan pontatlan, de mégis hihető, ezért életszerűen hitelesnek tűnő, történelmi tér- és korszakképet. Aminek cseppet sem mellékesen erős kötődései vannak a jelenünkkel. (Ford. Száz Pál. Budapest, Typotex, 2024, 328 o.)

#nyitott mondat #osztrák-magyar monarchia #útikönyv #jaroslav hasek

Feltette Izlandot a történelmi világtérképre - Egill Bjarnasonnal Tolkien dadájáról is

Izland története 1200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy kiábrándult viking kapitány zátonyra futott az Atlanti-óceán északi részén. Ettől kezdve a sziget már nem csak a sarkvidéki madarak fészkelőhelye volt. Egy olyan nemzet otthona lett, amely csendesen, ám kulcsszerepet játszott az általunk ismert világ alakításában. Kezdve azzal, nem Kolumbusz, hanem az izlandiak fedezték fel először Amerikát… és ha nincs Izland, az ember nem tette volna a lábát a Holdra, és Tolkien soha nem írta volna meg A Gyűrűk Urát. A történelmi körútra invitáló, A megkerülhetetlen Izland című könyv szerzőjével, Egill Bjarnasonnal beszélgettünk.

#izland #turizmus #bevándorlás #nyitott mondat #nepotizmus #útikönyv #j.r.r. tolkien