A világgazdaság politikai trilemmája

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek. Dani Rodrik: A globalizáció paradoxona – Demokrácia és a világgazdaság jövője. Corvina Kiadó, 2014A globalizáció áldás és átok, szitokszó és hozsanna – ki melyik oldalról nézi. És vannak olyanok is, mint a török származású amerikai közgazdász, Dani Rodrik, akik középről nézik. Már 1997-ben könyvet írt ezzel a címmel (fordításban): „Nem ment-e túl messzire a globalizáció?” Az itt ajánlott könyve 2011-ben jelent meg, amikor a világ már szembesült a 2008-as nagy pénzügyi világválsággal és elszenvedte a következményeit. Rodrik hangsúlyozza, hogy a világ sokat köszönhet a globalizációnak, amely példa nélkül álló gazdagságot eredményezett (igaz, nagyon egyenlőtlen eloszlásban), és lehetőséget teremtett Kína, India és más fejlődő országok számára, hogy a világkereskedelembe bekapcsolódva emberek százmilliót emeljék ki a mélyszegénységből. Ám ahogy Rodrik fogalmaz, a talapzat, amire a globalizáció épült, nagyon is ingatag. Ellentétben a nemzetállamokkal, nemzetközi szinten nincsenek globális versenyhatóságok, nincs globális jegybank (végső hitelnyújtó), nincs globális szociális védőháló és természetesen nincs globális demokrácia sem. A tőke és az áru szabadon áramlik, de a munkaerő korántsem. Mindez komoly legitimitási kérdéseket vet fel, vagy egyszerűbben szólva ellenállást vált ki a globalizációval szemben és korántsem csak a fejlődő világban. A Trump-jelenség vagy a Brexit egyértelműen ennek a tiltakozásnak a megnyilvánulása.

#könyvek #forditas #szép szó #globalizáció #dani rodrik

Hogyan élhetünk „jó életet”?

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek. Edward Skidelsky – Robert Skidelsky: Mennyi az elég? A pénz imádata – Érvek a jó élet mellett. Corvina Kiadó, 2014Robert Skidelsky brit gazdaságtörténész, John Maynard Keynesről írott háromkötetes monográfiája elismeréseként lovagi címet kapott. Fia, Edward a University of Exeter filozófiaprofesszora. Könyvük nagyon alapvető kérdéseket tesz fel: mit akarunk kezdeni az életünkkel, mire kell a pénz és mit jelent a „jó élet”? Mindezt nagyon színesen, érdekesen, történelmi és kultúrtörténeti kontextusba ágyazva. A két szerző kiindulópontja – nem meglepő módon – Keynes egy 1930-ban született rövid tanulmánya, amely akkor nem váltott ki különösebb érdeklődést, mostanában azonban elég sűrűn hivatkoznak rá. A mindig optimista Keynes a Nagy Gazdasági Világválság csúcspontján azt jósolta, hogy száz év múlva az egy munkaórára jutó teljesítmény gyakorlatilag megduplázódik, és így az emberek az igényeiket sokkal kevesebb munkával, akár feleannyi idő alatt elégíthetik ki. Ekkor, ahogy fogalmazott: „az emberiség a teremtése óta első ízben szembesül (azzal, hogy) a nyomasztó gazdasági szükségletek szorításából kiszabadulva hogyan töltse el a szabad idejét (...), hogy bölcsen, szépen és jól éljen.”Keynes jóslatának az egyik fele bejött, a munkatermelékenység közel száz év alatt valóban nagyjából megduplázódott, a másik azonban nem; a munkaidő jóval kevesebbel csökkent, mint amennyit a termelékenység növekedése lehetővé tett volna. Az ok a fogyasztás növekedése; az emberek elsősorban a nyugati társadalmakban egyre többet fogyasztanak, ám eközben igazán nem lettek sem boldogabbak, sem elégedettebbek. A szerzők többször hivatkoznak a világhírű magyar származású közgazdász, Scitovsky Tibor Az örömtelen gazdaság című iskolateremtő könyvére, amelyben a szerző szembeállítja a tömegfogyasztást azzal, amit stimuláló fogyasztásnak nevez; az első hiába nő, csak rövid ideig okoz örömet és előbb-utóbb csömörhöz vezet, a második – egy szép táj élvezete, egy baráti beszélgetés, a sport, a kultúra és általában az alkotómunka – viszont növekedve is tartós örömet okoz. A két szerző válasza egyértelmű, eljött az idő, legalább is a fejlett világban, hogy az anyagi fogyasztás hajszolása helyett az emberek a „jó életre” törekedjenek. De mi a jó élet? Az igazságossághoz hasonlóan a jó életnek is számos egymással versengő definíciója van. A szerzők ezért nem definíciót ajánlanak, inkább felsorolják azokat a dolgokat, amelyek szerintük együttesen jelentik magát a jó életet. Ezek: a biztonság (fizikai, anyagi és erkölcsi értelemben); a tisztelet (az illető nézetei és érdekei iránt); az egyéniség (a képesség, hogy egyénként megtervezzük és kivitelezzük a számunkra legalkalmasabb életet); a harmónia a természettel; a barátság (erőteljes és szeretetteli kapcsolat, ami összeköt a szűkebb vagy tágabb közösségünkkel) és a szabadidő (olyan dolgok végzésére, amelyeket nem külső kényszer erőltet ránk).Az így definiált jó életnek vannak előfeltételei, mint a munkára fordított idő csökkentése, azaz a szabad idő növelése és egy bizonyos szintű anyagi biztonság garantálása (alapjövedelem). A kötet szerzői szerint ezek biztosítása az állam feladata, ahogy az állam feladata az is, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel (például az adórendszerrel) ösztönözze a stimuláló fogyasztást és megdrágítsa a tömegfogyasztást.Nem kérdés, hogy posztkapitalista vízióval van dolgunk, a nagyon rokonszenves fajtából. A szerzők ebben is igazodnak Keyneshez, aki egyáltalán nem volt elragadtatva a kapitalizmustól, mint társadalmi formációtól, de hasznosnak, ha úgy tetszik, szükséges rossznak tartotta. A hivatkozott tanulmányában ezt írja: „Még legalább vagy száz évig el kell hitetnünk magunkkal és mindenkivel, hogy ami jó az gonosz és ami gonosz, az jó, mert a gonosz hasznos, a jó pedig nem az. A kapzsiság, az uzsora és a gyanakvás legyenek még egy darabig az isteneink. Hiszen csak ezek vezethetnek ki bennünket a gazdasági szükség alagútjából a napvilágra…”

#pénz #könyvek #forditas #szép szó #jólét

Felcsuti Péter: A gyermeknevelés különbözőségei

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.***M. Doepke–F. Zilibotti: Szeretet, pénz és gyermeknevelés – Hogyan segít a közgazdaságtan megértenünk, miként neveljük a gyermekeinket? Napvilág Kiadó, 2023 Nem, ez nem a „hogyan neveljük a gyermekünket, hogy sikeres és boldog legyen” típusú tanácsadó könyvek közül való, de nem is száraz, közgazdasági eszmefuttatásokat tartalmaz. A német és olasz szerzők ismert közgazdászok és persze családos emberek, akik a munkájuk és a családi viszonyaik okán hazájukon kívül számos országban – Svédországban, Svájcban, Spanyolországban és most az Egyesült Államokban – éltek és élnek, így jól ismerik az illető országokban uralkodó szokásokat, ami a szülő-gyermek kapcsolatokat és szélesebb értelemben a gyermeknevelési viszonyokat illeti. Könyvükben, mondandójukat alátámasztandó írnak a saját gyermekkoruk gyermeknevelési világáról, és élnek ezekkel az élményekkel is, ami közelebb hozza, színessé és érdekessé teszi a gondolataikat. Nehéz nagyobb közhelyet mondani annál, mint hogy a legtöbb szülő szereti a gyermekét és szeretné, ha boldog és elégedett felnőtt válna belőle. Az viszont már egészen más kérdés, hogy a különböző országokban élő szülők mit gondolnak arról, mi a legjobb út, ami e nemes cél eléréshez vezet. Miért van az, hogy a skandináv országokban viszonylag engedékeny, laza a szülői és az iskolai nevelés, amely nagy teret enged a gyermek önállóságának, támogatja és támaszkodik a gyermek kreativitására. Az Egyesült Államokban viszont ismert és nagyon elterjedt a „helikopter szülő” fogalma, a szülőé, aki a gyermeke minden percét beosztja tanulásra, különórákra és más foglalkozásokra. Ázsiában, de különösen Kínában sok a „tiger mom”, az anyuka, aki pénzt fáradságot nem kímélve jóformán az óvodától kezdve szigorúan tereli a gyermekét a mind jobb iskolák és tanulmányi eredmények felé.A közgazdász szerzők a történelmi-kulturális tényezők szerepét egyáltalán nem tagadva úgy gondolják, hogy a közgazdaságtan segít megérteni ezeket a különbözőségeket. Ennek a tudományágnak az egyik legfontosabb előfeltevése, hogy az emberek az ösztönzőkre reagálva megváltoztatják a viselkedésüket. Az adott esetben a szülők a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre reagálva, okkal érzékelhetik, hogy a gyermek jövője szempontjából a tanulásnak-tudásnak a korábbinál sokkal nagyobb a tétje és általában érdemes több időt és pénz fektetni a gyermekeikbe. Az egyenlőtlenségek növekedése világjelenség, de a különbségek természetesen országonként eltérők. Ahol az állam, mint a skandináv országokban, továbbra is jelentős erőforrásokat szán az egyenlőtlenségek mérséklésére, illetve kiegyenlítésére a családban és az iskolában, ott a szülők kevésbé aggódnak a gyermek jövője iránt és ez meglátszik a hozzáállásukon a gyermekneveléshez.A szerzők könyvükben egy teljes részt – több fejezetet – szánnak a gyermeknevelés történelmi evolúciójának a bemutatására; a fejezetcímek önmagukért beszélnek: a fegyelmezéstől és a jutalmazásig (...), fiúk és lányok, a nemi szerepek átalakulása (...), termékenység és gyermekmunka (...), gyermeknevelés és társadalmi osztályok. Nagyon informatív a különböző iskolarendszerek bemutatása is, amelyek közül a szerzők a skandináv, de főleg a finn iskolarendszer mellett teszik le a voksot. A finn rendszerben engem különösen megfogott a pedagógusok magas társadalmi megbecsülése anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Nem véletlen, hogy nagy a túljelentkezés a tanárképző intézményekbe, másfelől alacsony a pályaelhagyás. Legfontosabb üzenetük, hogy a növekvő egyenlőtlenségek hatására változnak a szülői attitűdök, de ez visszafelé is igaz. Miután a középosztálybeli vagy annál is tehetősebb szülők könnyebben megengedhetik maguknak a nagyobb befektetést a gyermekeik jövőjébe, ezek a különbségek nemzedéken átívelő módon konzerválják az egyenlőtlenségeket és fékezik a társadalmi mobilitást. A szerzők a negatív trendek ellenére optimisták. A megfelelő állami szerepvállalást hangsúlyozva ezt írják: „Jól megválasztott szakpolitikákkal az egyenlőtlenségekkel és a társadalmi mobilitással kapcsolatos (...) aggasztó (...) trendek közül sok ellensúlyozható vagy akár meg is fordítható.”

#könyvek #gyereknevelés #forditas #szép szó #gyermeknevelés #szülői attitűdök

Felcsuti Péter: Kína átfogó stratégiája

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.***Rush Doshi: A hosszú játszma – Kína átfogó stratégiája az amerikai világrend leváltására. Osiris Kiadó, 2024A szerző politológus, korábban a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának Kínáért és Tajvanért felelős helyettes igazgatója volt. Folyékonyan beszéli a mandarin nyelvet és legfontosabb tudományos hozzájárulásának az egyáltalán nem könnyen hozzáférhető kínai nyelvű szakirodalom, köztük politikusi beszédek, párthatározatok, tudományos értekezések stb. összegyűjtését, lefordítását és digitalizálását tartja. Könyvében rögtön a lényeggel indít: „E pillanatban a kezdeti szakaszában vagyunk annak, ami még előttünk áll (…) Kína nem egyszerűen regionális befolyásra törekszik, ahogy azt számos nagyhatalom teszi, de (…) arra készül, hogy meghatározó módon alakítsa a 21. századot épp úgy, ahogy az Egyesült Államok a 20. századot alakította.” Ehhez természetesen stratégiára, sőt átfogó, vagy nagystratégiára van szüksége, ami nem egyszerűen a stratégiai célok nagysága okán átfogó, hanem attól, hogy sokféle eszköz koordinálásával kerül megvalósításra. Az ilyesfajta koordináció amúgy nem túl gyakori, következésképpen a szerző szerint a legtöbb nagyhatalomnak nincs is átfogó vagy nagystratégiája. N.B. Szerencsére nekünk az is van. Orbán Viktor Bálványoson a világ legtermészetesebb módján 2050-ig terjedő magyar „nagystratégiáról” beszélt.A szerző bemutatja Kína átfogó stratégiájának az evolúcióját, amelynek a szakaszai minden alkalommal a szerint követték egymást, hogy a kínai vezetés milyennek érzékelte a Kína és az Egyesült Államok közötti erőviszonyokat politikai, gazdasági és katonai értelemben.Az első szakasz 1989-től 2008-ig tart, amelyet a szerző által „három csapásnak” nevezett világpolitikai események – a Tienanmen téri vérengzés (1989), az Öböl-háború (1990-91) és a Szovjetunió összeomlása (1991) – indítottak el. E három esemény alapján Kína – talán nem is ok nélkül – arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok akár katonai erővel is kész a saját hegemón szerepének és értékrendjének az érvényesítésére, ami viszont veszélyt jelenthet a Kínai Kommunista Párt hatalmára. Másfelől Kínának nagy szüksége volt az Egyesült Államokra a saját modernizációja érdekében. Ezért ebben az időszakban a kínai stratégiát a védekező jelleg és az amerikai globális befolyás tompításának igyekezete jellemezte .A második szakasz 2009-től 2016-ig tart, amikor a nagy pénzügyi válság hatására, amely súlyosan érintette az Egyesült Államokat, de viszonylag érintetlenül hagyta Kínát, a kínai vezetés arra a következtetésre jutott, hogy az erőviszonyok Kína javára változnak, ami lehetővé tesz offenzív lépéseket a regionális hegemónia megszerzésére elsősorban a délkelet-ázsiai térségben.És végül a harmadik szakasz 2016-tól indul. A Trump adminisztráció izolacionalista politikája, a Brexit és a Covid-19-re adott nyugati válasz alapján a kínai vezetés úgy ítélte meg, hogy a Nyugat végzetesen meggyengült, ezért most már célul tűzheti ki az amerikai hegemónia belátható időn belüli leváltását. A szerző nagyon alaposan tárgyalja ennek a stratégiának a konkrét – katonai, gazdasági, politikai – lépéseit. A sok közül egyet emelek ki: a módszeres törekvést a stratégiai szempontból fontos pontok és útvonalak megszerzésére és ellenőrzésére. Itt aztán nem nagyon van szó kölcsönös előnyökről, gondoljunk a Srí Lanka-i és pakisztáni kikötőprojektekre, a montenegrói autópálya-építésre vagy éppen a Belgrád-Budapest vasútvonalra; Kína minden ilyen esetben kőkeményen érvényesíti a saját stratégiai érdekeit.És végül a nagy kérdés, milyennek látja a szerző az amerikai és a kínai esélyeket a hegemóniáért folytatott versengésben. Helyhiány miatt itt most nem mehetek bele az izgalmas részletekbe. Inkább idézem a szerzőt, aki felsorolja, a múltban hányszor „temették” már az Egyesült Államokat – az 1930-as években a Nagy Gazdasági Világválság, illetve a fasizmus és kommunizmus virágkora idején; 1957-ben a szovjet szputnyik fellövésekor; az 1960-70-es zűrzavaros években (vietnámi háború, polgárjogi küzdelmek) és az 1980-as években Japán és Németország gazdasági sikerei idején. Az Egyesült Államok azonban minden alkalommal erősebben került ki ezekből a válságokból. És most itt az ötödik ….

#kína #egyesült államok #könyvek #forditas #szép szó

Felcsuti Péter: A kapitalizmus válsága

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.

#könyvek #bankárok #szép szó #központi bank #kapitalizmus #gazdasági világválság #keynes

A nemzeti örökség védelme szent - Könyvtári kalandozások Baróthy Zoltánnal

Visszaszámlálás indul. Ezek az Utolsó napok. Baróthy Zoltán regényének fejezetei visszafelé számozódnak, elérve a végkifejletet: egy csatát a nemzeti könyvtár kincseiért a mindent magának akaró hatalom és az örökség megőrzését szívügyként kezelők között. Ám már az összecsapásig vezető út sem leányálom, sok esetben inkább lidércnyomásszerű: a könyvekbe zárt szellemek ugyanis elszabadulnak… A regény és a könyvtár labirintusát a szerzővel beszélgetve jártuk be.

#fantasy #krimi #könyvek #könyvtár #fül #nyitott mondat #oszk

Ki ölte meg az ártatlanságot?

Igenis látnunk kell, hogy az antiszemitizmus szörnye nem hirtelen ugrott ki a bokorból és tarolta le fél Európát. Látnunk kell, hogy békés szalonokból indult mosolyogva és udvarias hangnemmel.

#antiszemitizmus #könyvek #olvasás #szép szó #agatha christie #hercule poirot

Felcsuti Péter: Koncepciók az igazságosságról

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.

#könyvek #filozófia #szép szó #társadalomtudomány #társadalmi igazságosság

Felcsuti Péter: Modern tőkepiaci elméletek

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt három hónapban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek. ***P. L. Bernstein: Tőkepiaci elméletek – A modern Wall Street megszületése, Corvina Kiadó, 2011A szerző bankárból lett pénzügyi történész, aki korábban sem volt ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Idehaza 1998-ban jelent meg a Szembeszállni az istenekkel – A kockázatvállalás különös története című egészen kiváló könyve, amely a kockázat(vállalás) fogalmát és annak fejlődését az európai civilizáció ezeréves kultúrtörténetébe ágyazva tárgyalja. Az angolszász olvasóközönség mégis első sorban az ún. „hatékony piacok” elméletének a népszerűsítőjeként, vagy ahogy a Wikipédia fogalmaz, evangélistájaként ismeri, amit elsősorban e könyvnek köszönhet. Eredeti címe Capital Ideas, nehezen lefordítható szójáték, egyszerre utal a tőkepiaci elméletekre és az e piacok működését magyarázó ideák nagyszerű voltára. A könyvből gyakorlatilag mindent megtudunk, ami a tőkepiacok működésével kapcsolatban fontos. A két legfontosabb, a kockázat és a haszon közötti átváltással foglalkozó portfólióelmélet és a hatékony piacok hipotézise. Kezdjük az elsővel; a laikus számára is könnyen belátható, hogy kockázat és haszon között kapcsolat van abban az értelemben, hogy nagy kockázathoz (potenciálisan) nagy haszon, kis kockázathoz (szinte bizonyosan) kis haszon tartozik, illetve a két véglet közötti spektrum (görbe) minden pontján van kockázat-haszon pár, amelyeket különböző arányokban akár vegyíteni is lehet azzal, hogy olyan értékpapírokat vásárolunk, amelyek megfelelnek a konkrét kockázat-haszon párnak. A befektető számára ez kézenfekvő megoldás lehet – a kockázat-haszon átváltás optimalizálása a saját szája íze szerint –, ha csak nem akar mindent egy lapra feltenni. A népi bölcsesség mindenesetre ezt tanácsolja: „Ne tedd az összes tojásodat egy kosárba!”, de Shakespeare is így gondolta A velencei kalmárban, ahol a történet elején a kereskedő Antoniónak borongós ugyan a kedve, de nem azért, mert egy hajóra bízta az összes áruját. A feladat elsődleges pénzügyi-matematikai modellezését – olyan optimális portfólió kialakítását, amely adott kockázat mellett maximalizálja az elérhető hozamot, vagy adott elérhető hozam mellett minimalizálja a kockázatot – Harry Markowitz amerikai tudós végezte el 1952-ben alig 14 oldalas PhD disszertációjában, amit némi vonakodás után a bizottság, a nagy Milton Friedmannal a tagjai között, elfogadott, Markowitz pedig jó 30 évvel később Nobel-díjat kapott.A tőkepiaci elméletek másik fontos lába a „hatékony piacok” elmélete, amely szerint a tőzsdei árak minden pillanatban minden – múltbeli, jelenbéli és jövőbeni – információt tartalmaznak, ezért a piacinál tartósan nem lehet jobb hozamot elérni. Ebből amúgy eléggé kézenfekvően adódik, hogy a pénzünket nem érdemes portfóliókezelőre bízni, elég, ha olyan befektetési alapot vásárolunk, amely a piacon forgó összes részvénybe fektet és az arányokat folyamatosan hozzáigazítja a részvények változó piaci súlyához. Ez egyébként ma is létező befektetési stratégia. Bernstein ezeknek az elméleteknek a történeti fejlődését mutatja be úgy, hogy „testközelbe” hozza a tudósokat, az alkotói folyamatot és a gazdasági-társadalmi viszonyokat, amelyek közepette ezek a felismerések megszülettek. A tudósok mindegyikét személyesen ismerte, interjúkat készített velük és szinte kézzel fogható a tisztelet és a csodálat, amit e kivételesen okos emberek iránt érez. Heten közülük Nobel-díjat kaptak, ami alighanem egyszerre szól a tudományos teljesítménynek és a domináns szerepnek, amit a tőkepiacok a globális kapitalizmusban a 80-as évek óta játszanak. Az egész könyvet mintegy keretbe foglalja a szerzőnek a versenyre épülő kapitalizmus nagyszerűségébe vetett hite. Ezen nem nagyon lehet csodálkozni. A könyv 1992-ben jelent meg, alig egy-két évvel a kommunizmus összeomlása után, amikor valóban úgy tűnt, minden szél a (neo)liberális kapitalizmus vitorláját dagasztja. A modern tőkepiaci elméleteknek azonban ettől függetlenül sok bírálója volt/van mind a gyakorlat, mind pedig az elmélet oldaláról. Warren Buffett, Soros György és még jó néhányan más befektetési stratégiákat követnek és az elmélet predikciójával ellentétben tartósan „megverik a piacot”. A piac hatékonyságát elméleti oldalról is sokan cáfolták, például Robert Shiller, vagy a matematikus Benoit Mandelbrot és még jó páran. Az mindenesetre érdekes, hogy a közgazdasági Nobel-díjat 2013-ban Eugene Fama, a hatékony piacok elméletének kidolgozója és Shiller, a hatékony piacok elméletének egyes számú bírálója kapta megosztva (harmadikként pedig Lars Peter Hansen).

#könyvek #tőkepiac #wall street #közgazdaságtan #szép szó