Felcsuti Péter: A gyermeknevelés különbözőségei

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.***M. Doepke–F. Zilibotti: Szeretet, pénz és gyermeknevelés – Hogyan segít a közgazdaságtan megértenünk, miként neveljük a gyermekeinket? Napvilág Kiadó, 2023 Nem, ez nem a „hogyan neveljük a gyermekünket, hogy sikeres és boldog legyen” típusú tanácsadó könyvek közül való, de nem is száraz, közgazdasági eszmefuttatásokat tartalmaz. A német és olasz szerzők ismert közgazdászok és persze családos emberek, akik a munkájuk és a családi viszonyaik okán hazájukon kívül számos országban – Svédországban, Svájcban, Spanyolországban és most az Egyesült Államokban – éltek és élnek, így jól ismerik az illető országokban uralkodó szokásokat, ami a szülő-gyermek kapcsolatokat és szélesebb értelemben a gyermeknevelési viszonyokat illeti. Könyvükben, mondandójukat alátámasztandó írnak a saját gyermekkoruk gyermeknevelési világáról, és élnek ezekkel az élményekkel is, ami közelebb hozza, színessé és érdekessé teszi a gondolataikat. Nehéz nagyobb közhelyet mondani annál, mint hogy a legtöbb szülő szereti a gyermekét és szeretné, ha boldog és elégedett felnőtt válna belőle. Az viszont már egészen más kérdés, hogy a különböző országokban élő szülők mit gondolnak arról, mi a legjobb út, ami e nemes cél eléréshez vezet. Miért van az, hogy a skandináv országokban viszonylag engedékeny, laza a szülői és az iskolai nevelés, amely nagy teret enged a gyermek önállóságának, támogatja és támaszkodik a gyermek kreativitására. Az Egyesült Államokban viszont ismert és nagyon elterjedt a „helikopter szülő” fogalma, a szülőé, aki a gyermeke minden percét beosztja tanulásra, különórákra és más foglalkozásokra. Ázsiában, de különösen Kínában sok a „tiger mom”, az anyuka, aki pénzt fáradságot nem kímélve jóformán az óvodától kezdve szigorúan tereli a gyermekét a mind jobb iskolák és tanulmányi eredmények felé.A közgazdász szerzők a történelmi-kulturális tényezők szerepét egyáltalán nem tagadva úgy gondolják, hogy a közgazdaságtan segít megérteni ezeket a különbözőségeket. Ennek a tudományágnak az egyik legfontosabb előfeltevése, hogy az emberek az ösztönzőkre reagálva megváltoztatják a viselkedésüket. Az adott esetben a szülők a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre reagálva, okkal érzékelhetik, hogy a gyermek jövője szempontjából a tanulásnak-tudásnak a korábbinál sokkal nagyobb a tétje és általában érdemes több időt és pénz fektetni a gyermekeikbe. Az egyenlőtlenségek növekedése világjelenség, de a különbségek természetesen országonként eltérők. Ahol az állam, mint a skandináv országokban, továbbra is jelentős erőforrásokat szán az egyenlőtlenségek mérséklésére, illetve kiegyenlítésére a családban és az iskolában, ott a szülők kevésbé aggódnak a gyermek jövője iránt és ez meglátszik a hozzáállásukon a gyermekneveléshez.A szerzők könyvükben egy teljes részt – több fejezetet – szánnak a gyermeknevelés történelmi evolúciójának a bemutatására; a fejezetcímek önmagukért beszélnek: a fegyelmezéstől és a jutalmazásig (...), fiúk és lányok, a nemi szerepek átalakulása (...), termékenység és gyermekmunka (...), gyermeknevelés és társadalmi osztályok. Nagyon informatív a különböző iskolarendszerek bemutatása is, amelyek közül a szerzők a skandináv, de főleg a finn iskolarendszer mellett teszik le a voksot. A finn rendszerben engem különösen megfogott a pedagógusok magas társadalmi megbecsülése anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Nem véletlen, hogy nagy a túljelentkezés a tanárképző intézményekbe, másfelől alacsony a pályaelhagyás. Legfontosabb üzenetük, hogy a növekvő egyenlőtlenségek hatására változnak a szülői attitűdök, de ez visszafelé is igaz. Miután a középosztálybeli vagy annál is tehetősebb szülők könnyebben megengedhetik maguknak a nagyobb befektetést a gyermekeik jövőjébe, ezek a különbségek nemzedéken átívelő módon konzerválják az egyenlőtlenségeket és fékezik a társadalmi mobilitást. A szerzők a negatív trendek ellenére optimisták. A megfelelő állami szerepvállalást hangsúlyozva ezt írják: „Jól megválasztott szakpolitikákkal az egyenlőtlenségekkel és a társadalmi mobilitással kapcsolatos (...) aggasztó (...) trendek közül sok ellensúlyozható vagy akár meg is fordítható.”

#könyvek #gyereknevelés #forditas #szép szó #gyermeknevelés #szülői attitűdök

Felcsuti Péter: Kína átfogó stratégiája

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.***Rush Doshi: A hosszú játszma – Kína átfogó stratégiája az amerikai világrend leváltására. Osiris Kiadó, 2024A szerző politológus, korábban a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának Kínáért és Tajvanért felelős helyettes igazgatója volt. Folyékonyan beszéli a mandarin nyelvet és legfontosabb tudományos hozzájárulásának az egyáltalán nem könnyen hozzáférhető kínai nyelvű szakirodalom, köztük politikusi beszédek, párthatározatok, tudományos értekezések stb. összegyűjtését, lefordítását és digitalizálását tartja. Könyvében rögtön a lényeggel indít: „E pillanatban a kezdeti szakaszában vagyunk annak, ami még előttünk áll (…) Kína nem egyszerűen regionális befolyásra törekszik, ahogy azt számos nagyhatalom teszi, de (…) arra készül, hogy meghatározó módon alakítsa a 21. századot épp úgy, ahogy az Egyesült Államok a 20. századot alakította.” Ehhez természetesen stratégiára, sőt átfogó, vagy nagystratégiára van szüksége, ami nem egyszerűen a stratégiai célok nagysága okán átfogó, hanem attól, hogy sokféle eszköz koordinálásával kerül megvalósításra. Az ilyesfajta koordináció amúgy nem túl gyakori, következésképpen a szerző szerint a legtöbb nagyhatalomnak nincs is átfogó vagy nagystratégiája. N.B. Szerencsére nekünk az is van. Orbán Viktor Bálványoson a világ legtermészetesebb módján 2050-ig terjedő magyar „nagystratégiáról” beszélt.A szerző bemutatja Kína átfogó stratégiájának az evolúcióját, amelynek a szakaszai minden alkalommal a szerint követték egymást, hogy a kínai vezetés milyennek érzékelte a Kína és az Egyesült Államok közötti erőviszonyokat politikai, gazdasági és katonai értelemben.Az első szakasz 1989-től 2008-ig tart, amelyet a szerző által „három csapásnak” nevezett világpolitikai események – a Tienanmen téri vérengzés (1989), az Öböl-háború (1990-91) és a Szovjetunió összeomlása (1991) – indítottak el. E három esemény alapján Kína – talán nem is ok nélkül – arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok akár katonai erővel is kész a saját hegemón szerepének és értékrendjének az érvényesítésére, ami viszont veszélyt jelenthet a Kínai Kommunista Párt hatalmára. Másfelől Kínának nagy szüksége volt az Egyesült Államokra a saját modernizációja érdekében. Ezért ebben az időszakban a kínai stratégiát a védekező jelleg és az amerikai globális befolyás tompításának igyekezete jellemezte .A második szakasz 2009-től 2016-ig tart, amikor a nagy pénzügyi válság hatására, amely súlyosan érintette az Egyesült Államokat, de viszonylag érintetlenül hagyta Kínát, a kínai vezetés arra a következtetésre jutott, hogy az erőviszonyok Kína javára változnak, ami lehetővé tesz offenzív lépéseket a regionális hegemónia megszerzésére elsősorban a délkelet-ázsiai térségben.És végül a harmadik szakasz 2016-tól indul. A Trump adminisztráció izolacionalista politikája, a Brexit és a Covid-19-re adott nyugati válasz alapján a kínai vezetés úgy ítélte meg, hogy a Nyugat végzetesen meggyengült, ezért most már célul tűzheti ki az amerikai hegemónia belátható időn belüli leváltását. A szerző nagyon alaposan tárgyalja ennek a stratégiának a konkrét – katonai, gazdasági, politikai – lépéseit. A sok közül egyet emelek ki: a módszeres törekvést a stratégiai szempontból fontos pontok és útvonalak megszerzésére és ellenőrzésére. Itt aztán nem nagyon van szó kölcsönös előnyökről, gondoljunk a Srí Lanka-i és pakisztáni kikötőprojektekre, a montenegrói autópálya-építésre vagy éppen a Belgrád-Budapest vasútvonalra; Kína minden ilyen esetben kőkeményen érvényesíti a saját stratégiai érdekeit.És végül a nagy kérdés, milyennek látja a szerző az amerikai és a kínai esélyeket a hegemóniáért folytatott versengésben. Helyhiány miatt itt most nem mehetek bele az izgalmas részletekbe. Inkább idézem a szerzőt, aki felsorolja, a múltban hányszor „temették” már az Egyesült Államokat – az 1930-as években a Nagy Gazdasági Világválság, illetve a fasizmus és kommunizmus virágkora idején; 1957-ben a szovjet szputnyik fellövésekor; az 1960-70-es zűrzavaros években (vietnámi háború, polgárjogi küzdelmek) és az 1980-as években Japán és Németország gazdasági sikerei idején. Az Egyesült Államok azonban minden alkalommal erősebben került ki ezekből a válságokból. És most itt az ötödik ….

#kína #egyesült államok #könyvek #forditas #szép szó

Valós idejű jelnyelvi tolmács lehet a mesterséges intelligencia

A Floridai Atlanti Egyetem kutatói megtanították a YOLOv8 mesterséges intelligenciát (MI) a siketek jelbeszéde csaknem harmincezer jelének felismerésére, és az ezzel történő közlések értelmezésére.

#mesterséges intelligencia #forditas #mozaik #jelnyelv #jelnyelvi tolmács

Új fordításban jelent meg Jack Kerouac Úton című regénye

1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta meg az Úton eredeti változatát.A beatnemzedék első nagy műve volt ez.

#kultúra #könyv #forditas #helikon kiadó

Felcsuti Péter: Animal spirits

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt három hónapban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek. ***(G. A. Akerlof – R. J. Shiller: Animal spirits – Avagy a lelki tényezők szerepe a gazdaságban és a globális kapitalizmusban, Corvina Kiadó, 2011)A két Nobel-díjas amerikai közgazdász az úgynevezett viselkedési közgazdaságtan képviselője. Ez az irányzat, ami nem kevés csatározás után egy ideje már része a közgazdaságtan főáramának, úgy tartja, hogy a lelki tényezők nagy szerepet játszanak a gazdasági szereplők döntéseiben olyannyira, hogy e tényezők hatására a döntések szisztematikusan eltérhetnek attól, amit gazdasági értelemben optimumnak tartunk. A laikus érdeklődő joggal mondhatja, hogy ebben semmi eredeti vagy meglepő nincs, ám a közgazdaságtannal közelebbről foglalkozók tudják, hogy a klasszikus, de még inkább a XX. századi neoklasszikus közgazdaságtan, mint lényegtelentől, elvonatkoztatott ezektől a lelki tényezőktől és megengedhetőnek tartotta a feltételezést, hogy az emberek teljesen racionálisak, azaz minden pillanatban képesek arra, hogy a saját legjobb érdekeik szerint döntsenek (vagy ha az egyes ember nem is, a piac egésze igen).De hogy kerül ide az animal spirits kifejezés? A legtöbben biztosan arra tippelnének, hogy valami köze kell, hogy legyen az angol animal (állat) szóhoz – de nem. A könyvből megtudhatjuk, hogy Galénosz ókori orvos szerint a megbetegedéseket a testünkben jelen lévő három lélek (spiritus) – az egyik ezek közül az agyban lakozó spiritus animalis – valamelyike egyensúlyának a megbomlása okozza. Az animalis e helyütt éltetőt jelent. A történetünk szempontjából azonban ennél sokkal érdekesebb, hogy John Maynard Keynes, a XX. század bizonyosan legnagyobb hatású közgazdásza, aki színesen és gyakran nagyon szellemesen fogalmazott, átvette ezt a kifejezést annak alátámasztására, hogy a gazdaság szereplőit a döntéseik során nem csupán, sőt gyakran nem is elsősorban a racionális megfontolások motiválják, de nagy szerepet játszik a hangulatuk (optimizmusuk vagy éppen pesszimizmusuk) ingadozása is. A két szerző, Akerlof és Shiller Keynes követőiként a 2008-as nagy pénzügyi válság nyomán a könyvükben arra vállalkoztak, hogy a gazdaság egésze szintjén azonosítsák be azokat a lelki tényezőket, amelyeknek a „megbomlása” a válság létrejöttét magyarázza. Ezek a lelki tényezők szerintük a következők: a bizalom (a túlzott önbizalom); a méltányosság (a méltánytalanság miatt érzett felháborodás); a korrupció és a rosszhiszeműség (ezek elszaporodása a válságok előtt); a monetáris illúzió (az emberek nem látnak át az infláción) és a történetek (evolúciós tény, hogy a világot történeteken keresztül látjuk és magyarázzuk). A lelki tényezők bemutatásával alapvetően fontos kérdéseket tárgyalnak: miért zuhannak a gazdaságok válságba; mi az oka a krónikus munkanélküliségnek; miért ingadoznak a pénzügyi aktívák árai; véletlenszerű-e a jövő érdekében történő takarékoskodás; miért ciklikusak az ingatlanpiacok; és miért létezik speciális szegénység a kisebbségek körében. Mindegyik kifejtése nagyon tanulságos, de számomra annak idején igazán revelációnak az utolsó számított, mert magától értetődően illeszthető volt a (mély)szegénységben élő hazai roma lakosság helyzetéhez. Annak idején a könyvet bemutató előszóban ezt írtam: „A magyarázat, amit Akerlof és Shiller ad, meggyőző: a szegénység megszüntetése nem csupán gazdasági vagy éppen pedagógiai feladat. (A szegények) a versenyfutásban nem az alapvonalról, hanem két három méterrel az alapvonal mögül indulnak. Sújtja őket a többségi társadalom kimondott vagy kimondatlan előítélete és fogva tartják a saját frusztrációik, gyengeségeik és az érzés is, hogy a többségi társadalom (nemzedékeken át) méltatlanul bánt velük.”

#könyvek #forditas #közgazdaságtan #szép szó #gazdasági válság

Nádasdy Ádám: Még mindig jobb, ha egyesek nyelvi dolgokkal gyűlölködnek, mint ha mással tennék

Lassan múló hiedelmeinkről, a mindenki által beszélt „airport English”-ről és az értelem kibontását szem előtt tartó műfordításokról is beszélgettünk Nádasdy Ádámmal, aki a közelmúltban megjelent kötetei kapcsán adott interjút lapunknak. Az írói, költői és fordítói munkásságáról is közismert nyelvésszel arról is szót ejtettünk, hogyan őrködnek nyelvük felett az angol anyanyelvű nemzetek.

#interjú #magyar nyelv #forditas #szép szó #nyelvészet #angol nyelv #nádasdy ádám