Bereczk Imola: Kettes nap

Anya palacsintát süt. Palacsintát kapok az egyes napon, a hármas napon, és az ötös napon. Lerajzolta nekem, melyik napokon, hogy tudjam. Az egyes, a hármas és az ötös napon apa későn jön haza. Anya azt mondja, hogy büdös lesz a palacsintától, de nem bánja, mert a szeme fényese vagyok, és erősödöm. Akkor lehet engem babusgatni, ha erős vagyok, nem csontbőrös. Sokszor megölel, hogy megmutassa a babusgatást. Az meleg. A puszi is meleg, és hangosan cuppan. Olyankor befogom a fülem. Apa sokszor megszorít. Azt mondja, vasgyúró leszek, ha mindent megeszem. Az olyan erős, hogy mindent össze tud gyúrni. Még a vast is. Apa is sokat puszilgat, akkor is befogom a fülem. Apa Rókát is puszilja. Anyát nem puszilja, és Zsanit se. Zsani a húgom. Igaziból Zsanett. Mikor kicsi voltam, nem tudtam kimondani, ezért lett Zsani. Most már nagy vagyok. Zsani is nagy, gimista.Apa nem szereti a palacsintát, azt mondja, büdös anya haja tőle. Szerintem nem büdös. Csak Róka büdös. Anya mindig jó illatú. Karesz bácsi is azt mondta, hogy illatos, amikor megcsinálja anyát. Apának nem mondom. Anya kért, hogy ne mondjam. A kettes napon találkozunk Karesz bácsival. Szokott venni emszet. A kéket szeretem a legjobban, attól kék a nyelvem. Azzal meg tudom ijeszteni a Zsanit. Azt mondja, undorító, hogy kék a nyelvem. Nem puszilom a Zsanit. Zsani letörli az arcát, ha puszilgatják. Azt mondja, már nagy. Apa szerint undok. Anya szerint is. A kék nyelvem undorító. Zsani azt mondja, nem is kék, hanem károlyos.Ma kettes nap van. Megyünk Karesz bácsihoz, viszek könyvet. Meg kapok zenehallgatót, mert a hajszárító zúg. Szeretek olvasni. Sok könyvem van. Mindig a Kisherceget szoktam olvasni, két oldalt is. A képeket is ismerem benne. Nekem is van egy Rókám. Igazi, mint a könyvben. Segít nekem. Anya azt mondja, hogy szelídít. Szerintem Róka apának és Zsaninak szelídít, mert adnak neki puszit. Nem tudom, hogyan szelídít. Róka meleg, és szőrös, és büdös, mert kilóg a nyelve.Karesz bácsi szerint ügyesen olvasok, és én vagyok anyának a szeme fényese. Karesz bácsinál kapok emszet. Elgurult a szék mögé kettő. Kiabálok anyának. Zúg a szárító. Nem hallja. Aztán már hallja. Nem tudom, milyen színű gurult el. Csöpög a haja. Elgurult, de megtalálja, és megfújja. Akkor nem koszos. Nem rágom, mert nem jó a fogamnak. Előbb a sárgát eszem meg, utána a pirosat, utána a zöldet, utána a kéket. Mindig a kék az utolsó. Amikor hazaérünk, kék a nyelvem. Kergetem Zsanit. Azt mondja, utál, és elfut. Sikítozik, és nevet. Ha nevet, akkor anya azt mondja, biztosan szeret. Zsani azt mondja, Karesz bácsi nem is Karesz, hanem Károly. Kergetem Zsanit, amíg hazajön apa. Akkor apa engem megpuszil. Zsani bemegy a szobájába. Nem undok.Este nem lesz palacsinta, mert akkor apa mérges. Kettes nap van. Hús lesz, meg krumpli lesz, az nem büdös. Nekem nokedli lesz, mert azt megeszem. Anya szereti, ha apa örül. Apa örül, ha hús van vacsorára. Karesz bácsi mindig örül, pedig ő nem eszik húst. Csak néha emszet eszik ő is. Rágja. Apa a húst szereti, meg a krumplit. Meg engem. Meg Rókát. Apának kell a hús, mert sokat dolgozik. Karesz bácsi is dolgozik. Anya előbb a specibe visz, utána anya is dolgozik. Csak picit van dolgozni, mert tanul nekem, meg olvas nekem, meg főz nekem, hogy egyek rendesen, mert csontbőr vagyok. Azt akarja, hogy legyek apának vasgyúró.Karesz bácsinál anya megigazítja a haját, finom illatú, puha. Apa nem örül, inkább mérges. Fáradt, mert sokat dolgozik. Azt mondja, húsért dolgozik, és Károlyra dolgozik. Meg rám, meg a büdös Rókára. Pedig puszilgatja Rókát. Csak anyára mérges, anyát nem puszilgatja. Ilyenkor anya szerint szomorú. A szomorú sír. Apa nem sír. Károly drága, azt kiabálja. Nem én mondtam, hogy Karesz bácsinál voltunk, anya megkért, és én nem mondtam. Már a nyelvem se kék. Ami elgurult piros volt, meg zöld volt. Nem kék.Apa mérges. Nem örül a húsnak. Elküld a szobámba. Állok, és várok. Róka szomorú, és a nokedli hideg lesz. Apa nagyon hangos. Róka is áll, mesélek neki a Kishercegről. Akkor Róka nem hallja, hogy hangos apa. Róka nagyon figyel, lefelé áll a füle, folyik a nyála. Meg a farka is lefelé áll, annyira figyel. Simogatom. Apa nem bírja, hogy anya Károlyra költi a minden pénzt. Karesz bácsi azt mondta, hogy ő Karesz, nem Károly. Apa azt is kiabálja, hogy neki nincs élete. Anya nem szomorú, nem sír. Azt mondja, csak azért megy Károlyhoz, hogy ne legyen büdös. Neki sincs élete, mégse mondja soha, hogy sincs élete. Ha apa nem érti, menjen el. Remélem, gyorsan érti, meg gyorsan elmegy, és akkor ehetek, különben kihűl a nokedli. Csendben maradok, kicsit nem mesélek, hogy halljam az ajtót, de apa nem megy el. Biztos ő is éhes. Most nem hangos. Anya sír, most már szomorú. Apa azt mondja, marad. Nem megy el, mert nem gyáva. Kikukucskálok, hogy mehetek-e. Zsani is leskelődik. Kimegyünk, Róka is jön, már nem lóg a füle.Apa megpuszil, megölel. Apa nem gyáva. Meg Rókát is puszilja. Anya is megsimogatja Rókát, már nem szipog. Azt mondja, nekem mosolyog. Finom a nokedli, anya megmelegíti. Apa szomorú. Azt mondja, mert nem eszem húst. Mert csontbőr vagyok. Vasgyúrót szeret, nem csontbőrt. Egy kicsit megkóstolom a húst. Apa kedvéért, mondja apa. A hús hideg és nyúlós. Nem ízlik. Ha apa nem néz, Róka mindig szelídít, megeszi. Neki finom. A hármas napon több palacsintát eszem. És a kettes napon megint kék a nyelvem.

#autizmus #gyereknevelés #nyitott mondat #karesz bácsi #kék nyelv

Szülőség és alkotás: a fenntartás koreográfiája

Hogyan lehet összeegyeztetni a szülőséget és az alkotást? Miként lehet szabadúszó, független művészként vagy kulturális dolgozóként megtalálni az egyensúlyt a gyermeknevelés és a kreatív munka között? Ezek a kérdések álltak a Simkó Beatrix Trisha táncművész-koreográfus, édesanya által életre hívott Szülőség és alkotás: a fenntartás koreográfiája című közösségépítő kezdeményezés középpontjában, mely egy hosszabb önszerveződési folyamat első fontos lépése lehet. Már amiatt is, hogy nemcsak érintettek vettek részt az egynapos programon, hanem olyanok is, akik már túl vannak a kisgyermeknevelés kihívásokkal teli időszakán, és olyanok is, akik még előtte állnak, de tudatosan készülnek erre.

#gyereknevelés #családalapítás #független színházak #visszhang #kulturális dolgozók

Felcsuti Péter: A gyermeknevelés különbözőségei

Bevezető helyettTizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve – 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött – úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége „magától” nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.Az elmúlt hónapokban rövid ismertetőket írtam mindegyik kötetről, amelyeket feltettem a Facebook-oldalamra. Ezek közreadásával a Népszava jóvoltából most egy szélesebb olvasóközönséget is elérhetek.***M. Doepke–F. Zilibotti: Szeretet, pénz és gyermeknevelés – Hogyan segít a közgazdaságtan megértenünk, miként neveljük a gyermekeinket? Napvilág Kiadó, 2023 Nem, ez nem a „hogyan neveljük a gyermekünket, hogy sikeres és boldog legyen” típusú tanácsadó könyvek közül való, de nem is száraz, közgazdasági eszmefuttatásokat tartalmaz. A német és olasz szerzők ismert közgazdászok és persze családos emberek, akik a munkájuk és a családi viszonyaik okán hazájukon kívül számos országban – Svédországban, Svájcban, Spanyolországban és most az Egyesült Államokban – éltek és élnek, így jól ismerik az illető országokban uralkodó szokásokat, ami a szülő-gyermek kapcsolatokat és szélesebb értelemben a gyermeknevelési viszonyokat illeti. Könyvükben, mondandójukat alátámasztandó írnak a saját gyermekkoruk gyermeknevelési világáról, és élnek ezekkel az élményekkel is, ami közelebb hozza, színessé és érdekessé teszi a gondolataikat. Nehéz nagyobb közhelyet mondani annál, mint hogy a legtöbb szülő szereti a gyermekét és szeretné, ha boldog és elégedett felnőtt válna belőle. Az viszont már egészen más kérdés, hogy a különböző országokban élő szülők mit gondolnak arról, mi a legjobb út, ami e nemes cél eléréshez vezet. Miért van az, hogy a skandináv országokban viszonylag engedékeny, laza a szülői és az iskolai nevelés, amely nagy teret enged a gyermek önállóságának, támogatja és támaszkodik a gyermek kreativitására. Az Egyesült Államokban viszont ismert és nagyon elterjedt a „helikopter szülő” fogalma, a szülőé, aki a gyermeke minden percét beosztja tanulásra, különórákra és más foglalkozásokra. Ázsiában, de különösen Kínában sok a „tiger mom”, az anyuka, aki pénzt fáradságot nem kímélve jóformán az óvodától kezdve szigorúan tereli a gyermekét a mind jobb iskolák és tanulmányi eredmények felé.A közgazdász szerzők a történelmi-kulturális tényezők szerepét egyáltalán nem tagadva úgy gondolják, hogy a közgazdaságtan segít megérteni ezeket a különbözőségeket. Ennek a tudományágnak az egyik legfontosabb előfeltevése, hogy az emberek az ösztönzőkre reagálva megváltoztatják a viselkedésüket. Az adott esetben a szülők a növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre reagálva, okkal érzékelhetik, hogy a gyermek jövője szempontjából a tanulásnak-tudásnak a korábbinál sokkal nagyobb a tétje és általában érdemes több időt és pénz fektetni a gyermekeikbe. Az egyenlőtlenségek növekedése világjelenség, de a különbségek természetesen országonként eltérők. Ahol az állam, mint a skandináv országokban, továbbra is jelentős erőforrásokat szán az egyenlőtlenségek mérséklésére, illetve kiegyenlítésére a családban és az iskolában, ott a szülők kevésbé aggódnak a gyermek jövője iránt és ez meglátszik a hozzáállásukon a gyermekneveléshez.A szerzők könyvükben egy teljes részt – több fejezetet – szánnak a gyermeknevelés történelmi evolúciójának a bemutatására; a fejezetcímek önmagukért beszélnek: a fegyelmezéstől és a jutalmazásig (...), fiúk és lányok, a nemi szerepek átalakulása (...), termékenység és gyermekmunka (...), gyermeknevelés és társadalmi osztályok. Nagyon informatív a különböző iskolarendszerek bemutatása is, amelyek közül a szerzők a skandináv, de főleg a finn iskolarendszer mellett teszik le a voksot. A finn rendszerben engem különösen megfogott a pedagógusok magas társadalmi megbecsülése anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Nem véletlen, hogy nagy a túljelentkezés a tanárképző intézményekbe, másfelől alacsony a pályaelhagyás. Legfontosabb üzenetük, hogy a növekvő egyenlőtlenségek hatására változnak a szülői attitűdök, de ez visszafelé is igaz. Miután a középosztálybeli vagy annál is tehetősebb szülők könnyebben megengedhetik maguknak a nagyobb befektetést a gyermekeik jövőjébe, ezek a különbségek nemzedéken átívelő módon konzerválják az egyenlőtlenségeket és fékezik a társadalmi mobilitást. A szerzők a negatív trendek ellenére optimisták. A megfelelő állami szerepvállalást hangsúlyozva ezt írják: „Jól megválasztott szakpolitikákkal az egyenlőtlenségekkel és a társadalmi mobilitással kapcsolatos (...) aggasztó (...) trendek közül sok ellensúlyozható vagy akár meg is fordítható.”

#könyvek #gyereknevelés #forditas #szép szó #gyermeknevelés #szülői attitűdök